„Amikor hetedszer fújták meg a papok a kürtöket, ezt mondta Józsué a népnek: ’Kiáltozzatok, mert nektek adta az Úr a várost!’” Józs 6,16

Valahányszor házasságom történetéről mesélek, megosztom azt a pillanatot, amikor bizonyossá vált számomra, hogy maradjak benne, pedig már-már ki akartam lépni belőle. A jerikói csatáról olvastam éppen Józsué könyvének 6. fejezetében. A fent idézett vers ugrott elém. Pontosabban egyetlen szó belőle: „adta”.

Múlt időben. Már megtörtént, bár onnan, ahol az izraeliták álltak, ebből még semmi sem látszott. Isten ezt mondta nekik: „Hé, ezt én már elvégeztem. Részetekről csak a szándék kell, hogy megtegyetek egy ostobaságnak tűnő dolgot, s akkor a tiétek lesz. Járjatok körbe a falak körül hét napon keresztül.” Biztos vagyok benne, hogy akik a várfalról nézték, ahogy az izraeliták körbe-körbe járnak, azt hitték, ezek megbolondultak.

Akik ismerik a Jerikóról szóló régi dalt, tudják, hogy az izraeliták megtették, amit az Úr kért tőlük, s hatalmas diadal volt a jutalmuk. Józsué megvívta a harcot, és Jerikó falai leomlottak.

Nem ez az egyetlen hely a Bibliában, amikor Isten népe már bizonyosságként tekinthetett valamire, aminek még semmi jele nem volt.

A Bírák 7-ben Gedeon beosont az ellenség táborába, s kihallgatta a katonák beszélgetését. Egyikük megálmodta, hogy csúfos vereséget fognak szenvedni. Bár a látszat mindent felvonultatott a győztes csata eltakarására, Isten működött a színfalak mögött saját terve megvalósulásán, oly módon, amit az izraeliták elképzelni sem tudtak.

Bírák 7, 15: „Amikor Gedeon meghallotta az elmesélt álmot és annak a megfejtését, leborult imádkozni. Azután visszatért Izráel táborába, és azt mondta: Keljetek föl, mert kezetekbe adta az Úr Midián táborát!” Megint ugyanaz a szó: „adta”. Gedeon egy még le nem aratott győzelemre számított, és bizalommal tette meg a szükséges lépéseket.

Gedeon reakciója szerintem kulcsfontosságú. Azonnal dicsőíteni kezdte Istent, mintha a győzelem már megtörtént volna. Tökéletesen bízott Istenben a látszólag bizonytalan helyzetben is. Miután befejezte Isten dicsőítését, cselekedni kezdett. Isten hűsége, nem saját látószöge alapján intézkedett.

És a klasszikus példa Jézus életéből a Jn 11,41-43-ban: „Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: "Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem." Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: "Lázár, jöjj ki!"”

Mi az, amit Isten már neked adott, pedig még nincs a kezedben, s aminek megszerzése nem is látszik még onnan, ahol most állsz. Anyagi függetlenség? Meggyógyult kapcsolat? Helyrejött házasság? Biztos munka a bizonytalan munkaerőpiacon? Egy álom, amit a szívedbe súgott? Tudsz-e továbblépni őt dicsőítve, Benne bízva, úgy számítva arra a dologra, mintha már megkaptad volna? Arra gondolva, ami lesz, és nem arra, ami van? Adta. Már megtörtént. Tudsz ilyen szemlélettel élni?

Uram, eszembe jutnak dolgok, amiket adtál nekem, s én nem vettem át, mert nem bíztam úgy Benned, ahogy kellett volna. Tartsd tekintetemet ígéreteiden, hadd ragadjam meg őket Benned bízva és nem magamban.Ámen.