Isten épít, az ember pedig épül

Dávid király palotában lakott, békében és jólétben élt, és egy emberileg nagyszerű gondolata támadt: mivel a szövetség ládája még sátorban volt, lakóházat tervezett építeni Istennek. Templomot akart építeni az Úrnak – ez teljesen normális vallásos magatartás, az Istennel való kapcsolattartás alapvető eszköze. És Isten elküldi Nátán prófétát, az pedig megjövendöli a Messiás születését, aki Dávid családjából fog származni. Nem Dávid lesz az, aki templomot épít. Isten elővételezi irgalmát, és az nem Dávid érdemeinek jutalma. Isten ad és Isten épít. Ez advent lényegi üzenete, amit a karácsony ünneplése előtt fontos tudnunk. Isten cselekszik, ő épít, ő ad, és az ember dolga, hogy épüljön, engedelmeskedjen és befogadjon.

A rómaiakhoz írt levélből is ezt az igazságot halljuk ki. Istennek hatalma van, mindenkit meghív, a pogányokat is, és minden korok minden emberét. Feltárja szeretetének titkát, mindenki előtt ismertté teszi azt, és nekünk ezt kell befogadnunk. Ezt kell engedelmesen követnünk, ennek kell élnünk. Szent Péter apostol levelében olvassuk: „Őhozzá járultatok, az élő kőhöz, amelyet – bár az emberek elvetettek – Isten kiválasztott és megbecsült, és magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá…” (1Pt 2,4–5)

Lukács evangéliuma az emberi történelem legnagyobb isteni beavatkozását örökítette meg: az örök Ige megtestesülését. Isten Fiának fogantatása Isten tettéről, az ő akaratáról, cselekvéséről, az ő építő munkálkodásáról szól. Mária pedig, a magát szolgálóleánynak nevező ember befogad, elfogad és épül. Nem Mária épít, nem az ember épít, cselekszik; az ember beépül Istenbe, befogadja Isten cselekvését.

Nemsokára itt a karácsony. A legtöbben rengeteg munka, fáradság és tennivaló után várják az ünnep nyugalmát, békéjét. A belső béke azonban ezen az igazságon alapszik: Isten cselekszik, és nekem az ő tettét kell az életemben befogadnom. Az adventnek vége, és az üzenete ez: karácsony ünnepléséhez Isten tette szükséges. A karácsonyt nem kell építenem, hanem épülnöm kell belőle, beépülnöm.

Pék Sándor