„Nem mindaz, aki azt mondja nekem, Uram, Uram jut be a mennyek országába, hanem csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát”(Mt 7,21.24-27)
Van valaki, aki láthatóvá teszi számunkra, milyen gyümölcsöt terem Isten akarata abban a lélekben, aki feltétel nélkül ráhagyatkozik: ez Mária, Jézus anyja, akiről elmondhatjuk, hogy itt a földön az volt az ideálja - s ezt teljességgel élte is - , hogy megvalósítsa Isten akaratát: "Történjék velem szavaid szerint."(Lk 1,38)
Azáltal, hogy Mária a legfájdalmasabb, legtragikusabb pillanatokban is állhatatosan kitartott Isten akarata mellett, azonosult vele, betöltötte azt a rendkívüli tervet, amit Isten öröktől fogva elgondolt róla.
Mária azért vált Jézusban Isten Anyjává, mert teljesítette Isten akaratát. A mi életünkben is valami hasonló valósulhat meg.
De tulajdonképpen mit jelent az, hogy tesszük Isten akaratát?
Azt jelenti, hogy jól, tökéletesen végezzük mindazt, amit Isten kér tőlünk: beszélgetünk, telefonálunk, meghallgatunk valakit, segítünk valakinek, tanulunk, imádkozunk, eszünk, alszunk; egyszóval azt, hogy a hétköznapokban óráról órára teljesítjük kötelességeinket, melyeket munkánk, családunk illetve a körülöttünk élő emberekkel való kapcsolat követel.
Van egy értékes útmutatás, ami óriási mértékben megkönnyíti a dolgunkat: élni a jelent. A lelki élet nagy mesterei mindnyájan azt javasolják, hogy éljük jól a jelen pillanatot.
A múlt már nem létezik, a jövő még nem érkezett el. Egyetlen dolog számít: az, hogy mik vagyunk, és mit teszünk ebben a pillanatban. Ezért a jelen minden perce értékes, mert csak ez van a birtokunkban.
Tegyünk félre, veszítsünk el minden más gondolatot, vágyat, emléket, tevékenységet. Tökéletes, tiszta tettekre törekedjünk teljes szívünkből, teljes elménkből és minden erőnkből. Ily módon tesszük Isten akaratát.
Iz 26, 1-6 // Mt 7, 21. 24-27
Kommentáld!