„Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradoztok, s terhelve vagytok, s én megnyugtatlak titeket” (Mt 11,28).

Jézus jóságos, szerető, értünk aggódó lelkét tárja föl előttünk e szavakban; e szívbeli jóságon áttetszik az a lélek, ki napját fölkelti jók s gonoszok fölött s esőt ad bűnösnek és igazaknak egyaránt. Ez a nagystílű szeretet, melyet a kislelkű emberi igazság vagy gonoszság nem tud lehűteni; elénkbe áll mindnyájunknak, akár bűnösök, akár igazak vagyunk s mondja: Fáradtak s terheltek vagytok, jöjjetek hozzám, én segítek rajtatok. Igazán jó s nagyhatalom ez a lelki jóság, vonz, lebilincsel, egyesít. Hivatása mindnyájunkat magához vonzani s egymás közt is egyesíteni. Aki jó, az nem marad egymaga; csatlakoznak hozzá, s lelkéből valami erőteljes vonzás indul ki; olyan, mint a hegyi patak, nem fárad ki, ereje ki nem fogy.
Ezt a lelkületet kell megtanulnunk Jézustól. Az antik kultúrának ideálja a finom, sokoldalú műveltség volt, a kereszténység ideálja a részvét, mely emel; az erő, mely az alacsonyakhoz, szenvedőkhöz, elnyomottakhoz fordul. Sokan vannak ilyenek; ezeket emelni kell.
Jézus mindnyájunkat segít; ő erőt s lelket sugárzott; tanítványai az ő nyomaiban, mint az erősek nemzedéke járjanak, mely szintén segít, emel s boldogít.
„Mindnyájan”, mily nagy szó, mindnyájunk igényeit kielégíteni! Kivált azt az igényt, a „szív terhét” levenni. E terhek vonzódásának központja Jézus szíve, s aki a terhet érzi, azt már az Atya vonzza, az keres enyhülést s megtalálja Jézusban, de csakis benne. A naprendszerek gravitációinak középpontja érdekes pont lehet, mert a lét fizikai középpontja: íme, az ember terhének középpontja Jézus! Ő viszi a terhet, „elveszi a világ bűnét”. E teher összezúz, ha nem hárítom át rá.
Mily bizalmat ébreszt ez a meghívó kivált halálunkban! Hová menjek, Uram, mikor a világból kiszakadok, mikor fejem lehanyatlik szerető karokba, - de az már nem én vagyok –, mikor idegenné lesz ez az egész világ nekem? Jöjj hozzám, jöjj – mondja az Úr – s én megenyhítlek... véglegesen, győzelmesen. Ez aztán meghívó; boldog, ki komolyan rászolgált!
Iz 40, 25-31   -   Mt 11,28-30