"Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, hűséged és
igazságod szerint hallgass meg engem. Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy
élő sem igaz előtted!" "Immár merészkedtem szólni az én Uramnak, noha por és
hamu vagyok..."
(Zsoltárok könyve 143,1–2; Mózes 1. könyve 18,2)
"Sokan azok közül, akik őszintén törekszenek életszentségre, csüggedtek és
kétkedők. Mindig csak önmagukra tekintenek, siránkoznak hitetlenségük felett, s
mivel nincs hitük, úgy érzik, hogy Isten áldásaira sem tarthatnak igényt. Ezek
az emberek az érzelmet összetévesztik a hittel! Az egyszerű, igaz hitet szem
elől tévesztik, s így lelkükre sötétség borul. Tereljék el gondolataikat
önmagukról, elmélkedjenek Isten kegyelméről és jóságáról, számlálják elő Isten
reményt nyújtó szavait, azután pedig egyszerűen higgyék, hogy Isten teljesíti
minden ígéretét.
Nem a magunk hitében kell bíznunk, hanem Isten ígéreteiben.
Ha megbántuk a múltban elkövetett törvényszegéseinket és elhatároztuk, hogy a
jövőben engedelmesek leszünk, higgyünk abban, hogy Isten Krisztus érdemeiért
elfogad és megbocsátja bűneinket. Néha azonban homály és csüggedés üli meg a
lelket és elmerüléssel fenyegeti. De ne dobjuk el bizodalmunkat. Szemeinket
Jézusra kell szegeznünk, tekintet nélkül érzelmeinkre. Igyekezzünk teljesíteni
minden felismert kötelességünket és nyugodjunk meg Isten ígéreteiben."
(E.G.White: Üzenet az ifjúságnak, 69. l.)
Kapcsolódó bejegyzések:
Napi útravaló
A lélek gyötrelme.
Áhitat.
Áhitat.