„Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte lévő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és most az Isten trónjának jobbján ül.” 

Zsid 12,2

Érdekes dolog a nézés. Hatalma van. Képes megváltoztatni dolgokat.

Észak-Karolina államban élek, a NASCAR hazájában. Még vezettem is egy ilyen autót egy kvalifikációs versenyen. Annak idején beszélgettem néha autóversenyzőkkel. Átnyújtom, amit tanultam tőlük: Mindig azt kell nézned, amerre menni akarsz.

A versenyautók olyan sebességgel mennek, hogy bármilyen apró irányváltás, a kormánykerék legfinomabb elmozdulása is nagyon megváltoztatja helyzetedet a pályán. Bármily meglepő, az, hogy hova nézel, elég mozgást ad át az izmaidnak ahhoz, hogy a kormánykerék a tekinteted irányába forduljon. Akkor is, ha nem ez volt a szándékod.

Más szóval: ahova nézünk, arra megyünk.

Ezért gyakoroltatják be az autóversenyzőkkel, hogy soha ne tekintsenek a falra. Ha a falra nézel, oda is érkezel – összetöröd magad.

Szerintem a Biblia is ezért foglalkozik annyit azzal, hogy tekintetünket tartsuk Krisztuson. Mert ahova nézünk, arra megyünk.

Emlékszel Péter történetére, mikor meglátta Jézust a vízen közeledni (Mt 14,29), kilépett a csónakból, és elindult Felé? Ahogy levette szemét Jézusról, és a szélkorbácsolta hullámokra pillantott, el is indult lefelé, a hullámok közé.

Elgondolkoztam, hogy vajon újévi fogadalmaink nem ilyen falnézések vagy hullámnézések, ahelyett, hogy Jézusra tekintenénk? Nagy elhatározásokat hozunk: „Le fogok fogyni”, vagy: „Jobban beosztom az időmet”. (Két olyan fogadalom, amit én is többször megtettem már.) Vagy „Lezárom ezt a kapcsolatot.” Tekintetünk pedig hova néz? A súlytöbbletünkre, a felfordulásra, a tiltott gyümölcsre.

S legközelebb azon vesszük észre magunkat, hogy arra megyünk, amerre nézünk: belesüllyedünk a kalóriákba, az idegességbe, az önutálatba. Legyőzöttnek érezzük magunkat, kimerültnek. És feladjuk.

Hál’ Istennek rájöttem egy más módjára az újévi fogadalmaknak, ami valóban a helyes úton tart. Ahelyett, hogy hosszú listát írnék mindazon területekről, ahol szeretnék megváltozni, imádságos lélekkel kiválasztok egyetlen szót, amire figyelni akarok egész évben. Egyetlen szó képvisel mindent, amit remélek, hogy Krisztus bennem és általam véghezvisz ebben az évben. És megtapasztalhattam a változást!

A Zsid 12,2 arra figyelmeztet, hogy vegyük le szemünket önmagunkról és a körülményeinkről – a helytelen viselkedésmódokról, életutunk „falairól” – és nézzünk egyenesen Krisztusra. Mert ahova nézünk, arra megyünk.

Végső soron Jézus az, aki tökéletesít minket és a hitünket. Rábízhatjuk helyes irányú elhatározásainkat, mialatt nem vesszük le Róla, az egyetlen Szóról, a tekintetünket, és bízhatunk benne, hogy Ő megvalósítja őket.

Uram, ma is egyenesen Rád akarok tekinteni. Segíts, hogy meglássam munkálkodásodat az életemben és szívem alakításában.  Ámen.