A földműves gyermekei

Egy földműves gyermekei veszekedtek egymással. Apjuk, mikor már sokat beszélt a lelkükre, de szép szóval nem tudta őket rávenni, hogy megegyezzenek, belátta, hogy tettel kell ezt elérnie. Így hát felszólította őket, hogy hozzanak egy köteg vesszőt. Mikor azok megtették, amit parancsolt, először együtt adta oda nekik az egész vesszőnyalábot, és megparancsolta, hogy törjék el. A fiúk erőlködtek, de nem sikerült nekik; másodszorra viszont kioldotta a köteget, s egyenként adta oda nekik a vesszőt. Mikor így már könnyen eltörték, így szólt: "Ti is, gyermekeim, ha egyetértetek, legyőzhetetlenek lesztek ellenségeitek számára; de ha viszálykodtok, könnyen elbánnak veletek."

A mese bizonyítja, hogy amennyivel erősebb az egyetértés, annyival könnyebben legyőzhető a viszálykodás.

------------------------------------------------------------------------------------------

 A földműves és a kígyó

Egy földműves tél idején hidegtől megdermedt kígyót talált; megszánta, és keblére helyezte. Ám a kígyóba, ahogy felmelegedett, azonnal visszatért igazi természete; agyonmarta jótevőjét. Az pedig haldokolva így szólt: "Megérdemlem a sorsom, amiért a gonoszon megkönyörültem."

A mese bizonyítja, hogy a hitványak nem változnak meg, még akkor sem, ha nagy jótéteményben részesülnek.

------------------------------------------------------------------------------------------

Diogenész, a cinikus filozófus, amint vándorlása közben egy megdagadt folyóhoz ért, megállt mellette, s nem tudta, hogyan kelhetne át rajta. Az egyik révész meglátta őt tanácstalanságában, odament hozzá, és átvitte. A filozófus csak állt, dicsérte az ember derékségét, és szidta saját szegénységét, amely miatt nem tudja viszonozni a jótéteményt. Még ezen töprengett, mikor a révész meglátott egy másik vándort, aki szintén nem tudott átkelni, odasietett, és azt is átvitte. Ekkor Diogenész odament hozzá, és így szólt: "Most már nem vagyok hálás azért, amit tettél, mert látom, hogy nem megfontolásból, hanem betegségből teszed ezt."

A mese bizonyítja, hogy azok, akik az érdemesek mellett az érdemteleneket is segítik, nem a jótéteményt, inkább az esztelenség hírét nyerik el.

--------------------------------------------------------------------------------------------

 Diogenész és a kopasz

Diogenész, a cinikus filozófus, mikor egy kopasz ember szidalmazta őt, így válaszolt: "Én nem szidlak téged, távol legyen tőlem. Ellenkezőleg, dicsérem - a hajadat, amiért elhagyta gonosz fejedet."

--------------------------------------------------------------------------------------------

 A vándorok és a medve

Két barát együtt vándorolt; egyszerre egy medve bukkant fel előttük; erre az egyik futásnak eredt, felmászott egy fára, és ott elbújt. A másik viszont, akit a medve már majdnem elkapott, elnyúlt a földön, és holtnak tettette magát. Mikor a medve odadugta az orrát, és körülszaglászta, visszatartotta a lélegzetét. Azt mondják ugyanis, hogy ez az állat nem nyúl a halotthoz. Mikor aztán a medve eltávozott, a másik lemászott a fáról, és megkérdezte, hogy mit súgott a fölébe a medve. Ő pedig így felelt: "Azt, hogy ezentúl ne járjak együtt olyan barátokkal, akik nem tartanak ki a veszélyben."

A mese bizonyítja, hogy a szerencsétlenség mutatja meg, kik az igazi barátok.