Így szól: „Álljatok meg, és lássátok, hogy én vagyok az Isten. Magasztalni fognak engem a nemzetek között, és magasztalni fog a föld.” Zsolt 46,10

Érkeznek az események, egyik a másik után, és újra meg újra döntéseket kell hozni.

Otthoni kihívások törnek rám. Ki fogja megjavítani? Ki felügyeli a munkát? Mennyibe fog kerülni?

Munkahelyi tennivalók nyomasztanak. Mi a következő lépés? Csak én tudom ezt elvégezni? Kérjek segítséget? Tudjuk-e tartani a határidőt?

Kapcsolati döntések rángatják a szívemet. Egyezzem bele? Hogy tudnék több időt tölteni velük? Jó az, ha teljesen őszintén beszélek a gondolataimról, érzéseimről?

Elfáradtam.

Mialatt ezeket írom, már a további elkerülhetetlen döntések gondolatától is kimerültnek érzem magam.

Elnyűtt szívem odafordul az Egyetlenhez, Aki minden egyes kérdésre tudja a választ.

A következő oldalra lapozok a naplómban, hogy fáradt gondolataimat megosszam Urammal.

Egy ima oson elő szívem rejtekéből, át a tollba, onnan a papírra. Kimerülten szivárognak a szavak: Uram, add újra éreznem jelenlétedet. Tölts fel újra önmagaddal. Adj bölcsességet, szelídséget. Békességet munkálj bennem, amit kisugározhatok. Rohanás nélkül. Feszültség nélkül. Nyugalmas irányítást kérek, hogy tudjak céltudatosan engedelmeskedni.

Ima közben rájövök, hogy a természetes út, az, hogy egyedül hozom meg a döntéseket, nem fog elvezetni a békességhez. Ő a béke.

Meghozom a legjobb döntést, és nekem szóló Igéjéhez fordulok: „Állj meg, és lásd, hogy én vagyok az Isten” (Zsolt 46,10a alapján).

Figyeled az első vesszőt? Mintha elő akarna ugrani a papírról.

Szünet.

Állj meg.

Ha megállok, tudni fogom. Megismerem a békét, amit megtestesít. Meg fogja mutatni az akaratát. Látni fogom, hogy Ő az Isten.

Nem akkor, amikor dolgozom, nem akkor, amikor produkálok, nem akkor, amikor meghozom a helyes döntéseket, hanem akkor, amikor megállok.

Az eredeti héber ige jelentései: ernyedten csüng, lesüllyed, gyenge, lusta, békén hagy, otthagy, visszahúzódik, ellazul.

Jól értem? Isten rábólint az ilyen magatartásra?

Igen, jól értem.

Állj meg. Türelem. Maradj nyugton. Bízz és láss. Erre hív. Tartsak szünetet, és Őt keressem. Béke és nyugalom.

Uram, olyan helytelennek tűnik megállni, mikor annyi a tennivaló. Hiába, a te utaid nem az én utaim. Segíts, hogy tudjak mélyet lélegezni, megállni, szünetet tartani, hogy befogadhassalak. Látni és tudni akarom, hogy Te vagy az Isten. Jézus nevében, Ámen.

(Lynn Cowell: Be Still,Encouragement for today, 2017.01.13., www.proverbs31.org,fordítás:eszmelkedesek.blogspot.hu