"Én pedig imádkoztam a menny Istenéhez..."

Nehémiás könyve 2:4b

Állandóan úton voltunk, vagy tanácsadóhoz vagy orvoshoz mentünk. Minden erőfeszítésünk ellenére a fiam osztályzatai egyre romlottak. Az iskolából kapott tanári visszajelzések szétszórtként, figyelemhiányosként és fegyelmezhetetlenként jellemezték.

Mit csináltam rosszul? Többet kellett volna olvasnom neki? Még egy évet várni kellett volna az iskolakezdéssel? Rengetek kérdésemre ritkán jött valódi válasz. Mentálisan és fizikálisan teljesen kimerültem.

Egyik leterhelő nap követte a másikat. Féltem egyetlen lépéssel is tovább menni, mert tudtam, hogy újabb és újabb akadályba fogok ütközni. Minden energiámat leszívta a megoldás keresése. 

Ezekben a nehéz napokban a barátnőim az Igéhez terelték figyelmemet. Imádkoztak értem. Emlékeztettek, hogy én is vigyem terhemet imában az Úr elé. Azonban hiába próbáltam meghajtani fejemet, a nehézségek túlságosan leterheltek, és túl fáradttá tettek az imádkozáshoz. Talán már te is éreztél hasonlóan.

Eszembe jutott valaki a Bibliából, akinek megpróbáló körülményekkel kellett szembenéznie. Nehémiásnak hívták, és egyik nehézség a másikat követte életében. Annak ellenére, hogy minden energiájával azon volt, hogy előrehaladást és fejlődést tudjon elérni, szüntelenül gáncsoskodással szembesült. Nehémiás azonban, velem ellentétben, sohasem fáradt bele az imádkozásba.

Nehémiás volt az, aki visszakísérte Isten népét, az Izraelitákat Jeruzsálembe a Babiloni fogság után. Minden vágya az volt, hogy segítsen újjáépíteni a korábban elpusztított ősi zsidó fővárost. (2Krónikák 36:15-21)

Azt gondolhatnánk, hogy a király jóváhagyásával a zsebében, és Isten támogatásával maga mellett, a feladat egyszerű lehetett. Két állami ügyvivő azonban személyes feladatának tekintette, hogy az újjáépítési munkálatokat megakadályozza. Nehémiás minden egyes rágalmazást és támadást egyféleképpen reagált le: Megállt és imádkozott.

Mert ő és az izraeliták rájöttek arra, hogy annak érdekében, hogy a lelkük felüdüljön, energiájuk visszatérjen, és az építkezés folytatódhasson, gyakran meg kellett állniuk és imádkozniuk kellett. Amikor rágalmazták őket, válaszként imádkoztak. Amikor ellenségeik akadályt gördítettek eléjük, megálltak és imádkoztak. Igen, a kitartó és nem lankadó ima által Nehémiás és társai legyőzték az ellenségeiket és megépítették Jeruzsálem falait rekord sebességgel.

Mivel Nehémiás az Istennel való beszélgetést mindig elsődleges dolognak tartotta, megtapasztalta, hogy az ima által lelke felüdül, a mentális és fizikai energiája feltöltődik, és ezáltal képes volt minden egyes nehézséggel szembenézni.

Talán te is épp egy nehézséggel küzdesz? Ki vagy merülve, az imához is túl fáradt vagy? Engedd, hogy az ima ereje felüdítse lelkedet és visszatérhessen a fizikai és mentális energiád. Bármilyen próbával is kell szembenézned, állj meg és imádkozz. Amikor rágalmazás ér, állj meg és imádkozz. Az ellenség legyőzéséhez megkapod majd a szükséges erőt, és Isten oly hatalommal fog felruházni, melyre nem is gondoltál volna.

Drága Uram, az ima erejével a mai nap kihívása a holnap győzelmévé válhat. Kérlek emlékeztess arra, hogy mindig megálljak és imádkozzam, amikor nehézséggel, próbával szembesülök. Köszönöm erődet mellyel felruházol amikor Hozzád fordulok.  Ámen

Igék a mai napra:

"Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint"

(Efézus 3:20)

"Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért."Római levél 8:26,27