"Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. ... hiszen az akarat meg volna bennem a jóra, denem tudom véghezvinni azt. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat" Róma 7:15, 18b-19

Tudja az Úr, hogy mindnyájan megpróbáltunk már változtatni valamin. Talán magunkon. Más embereken. Még a világ megváltoztatásában is segédkeztünk. Csak próbáltuk és próbáltuk, de kevés változás mutatkozott.

A legtöbb ember, akit ismerek, el van fáradva. Amikor fáradtak vagyunk és nehéz a lelkünk, a szívünk elkezdi a legszomorúbb szavakat mormolni - "minden mindegy".

Lehet, hogy nem tudok túl sok mindent, de a motyogásból, a kimerültségből, a mókuskerékben való forgásból - mesterképzést tudnék tartani.

Vágytam hát a lelki és érzelmi érettségre: hogy fejlődni tudjak, hogy nagyobb önfegyelemmel bírjak, hogy gyorsan tudjak engedelmeskedni, amikor a Szentlélek vezetni akar, hogy növekedjek a bölcsességben, türelemben és kegyelmességben, hogy olyan ember legyek, akin látható, hogy megváltott és megváltozott.

Már sokszor megtapasztaltam Isten hatalmát az életemben. Minden alkalommal sírva adtam át magam Neki - ilyenkor két lépést tettem előre, de később mégis félmérföldet futottam hátra. Túl sok az elpazarolt év amikor az életünk mókuskerékben forog, nem haladunk sehová sem.

Pál apostol is tudhatott valamit erről az egy helyben való forgásról, mivel írt arról, hogy mennyire képtelen a változásra: "Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. ... hiszen az akarat meg volna bennem a jóra, de nem tudom véghezvinni azt. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat." Róma 7:15, 18b-19

Szégyenkezem, amikor ezeket a szavakat olvasom a bibliámban. Sebezhetők és kiszámíthatatlanok vagyunk. Pál apostol következő soraiban olvashatjuk, hogy ő is gyötrődik és reményvesztett: " Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? " Róma 7:24

Elképzelem, amint mi is feltesszük a következő kérdéseket: Ki szabadít meg engem? Ki szabadít meg a fájdalmaimból? A sajnálkozásból? A szokásaimból? A döntéseimből? A titkaimból? A bűneimből? Kicsoda szabadít meg ezekből az őrült körforgásokból? Ki szabadít meg a "minden mindegy"-ből?

Miközben  én magam is különböző dolgok körforgásában, rabságában éltem, mély gyökereket eresztettem. Ezért nem tudok egyedül olyanná válni, amilyen igazából szeretnék lenni. Isten tudja, hogy már próbálkoztam. Szükségem van Valakire, hogy megmentsen, formáljon, vezessen, hogy velem jöjjön és magával vigyen az út hátralevő részén.

Pál apostol következő szavaiban mi is vigaszra lelhetünk: "Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének. Nincsen azért most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak." Róma 7:25, 8:1

Én már Jézushoz tartozom. A küzdelmeim nem szégyenítenek meg többé. Jézus az én kárhoztató ítéletemet is magával vitte a keresztre. Nem számít a kínlódás és az elbukás. Nem számít, hogy mennyire mocskos a múltam. Ha Jézus Krisztushoz tartozom "már semmiféle kárhoztató ítélet nincs ellenem".

Isten neked is elkészítette a menyországot. Ott van, hogy téged is megmentsen, hogy meggyógyítsa sebeidet, hogy megváltson. Ő ismeri sebezhetőségedet és a fájdalmaidat. Látja, hogy te mi körül forogsz, hogy mi tart fogságban. Látja, hogy újra és újra elmész arra a helyre, hogy állandóan csalódást okozol az embereknek, hogy még mindig bedőlsz ugyan azoknak a hazugságoknak.

A régi sablon. A bizonytalanság. A buta szokások. A szenvedélyek. - Nem tudsz szabadulni tőlük. Egyedül biztosan nem. De ott van Isten!

Ő nem azért teremtett minket, hogy egy helyben forogjunk, hogy életünk olyan legyen mint egy mókuskerék, hogy mindig egyformák maradjunk, hogy minden eltelt évvel csalódottabbak és bátortalanabbak legyünk. Ő úgy alkotott minket, hogy növekedhessünk és változhassunk. Az Ő megváltó hatalma segít nekünk ebben. Mi hiába próbálunk felemelkedni a magunk erejéből, nem vagyunk képesek rá.

Amikor az én nagy szükségem elfogadja Isten nagy szeretetét, akkor kezdődik a megváltás. De nem én teszem ezt, hanem Ő.

Mennyei Atyánk, Te látod a mi vétkeinket! Köszönjük, hogy elkészítetted számunkra a megbocsátást, a megigazítást és a megváltást. Kérünk, munkálkodj a szívünkben, nyítsd meg szemeinket, ébreszd fel lelkünket és adj új lendületet imáinknak. Ámen.

Forrás: proverbs31.org   Angela Thomas-Pharr: When Life Keeps Spinning fordítás