Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.

János 15:5

A szívem elkezdett gyorsabban verni, amikor rádöbbentem a valóságra.

Üzemanyagra volt szükségem, és nem tudtam mitévő legyek.

Már kilométerekkel korábban kigyulladt a jelzés, a műszerfalon feltűnt az üres tank lámpa, a következő figyelmeztető szavak kíséretében: „Keress egy benzinkutat!”

Igen, láttam a figyelmeztetést… igen, felfogtam a szavak értelmét, … és igen, mégsem vettem tudomást róluk.

Sajnos ilyen vagyok, az utolsó pillanatban szoktam megállni tankolni. A főiskolás éveink alatt sok kellemetlenséget okoztam testvéremnek ezzel a szokásommal. Gyakran megesett, hogy a közös autónkkal üres tankkal leparkoltam a lakásunk előtt, és a következő nap, amikor a benzinkúthoz igyekezett a nővérem, leállt az autó útközben…

Visszatérve az eredeti történethez, azon a napon, hat gyermekemmel a hátsó ülésen, épp azon tűnődtem, hogy vajon elérjük-e a benzinkutat?

A barátnőm az anyósülésen csupán ennyit kérdezett, amikor meglátta, hogy egyre szorosabban markolom a kormányt: „Túlfeszítjük a húrt?”

„Aha” – válaszoltam, majd síri csendben, magunkban aggódva folytattuk utunkat az autópályán.

Egy pillanatra elmerengtem azon, hogy éltem már meg hasonló helyzetet…. de akkor a lelkem volt kiüresedőben.

A mindennapjaim napkeltekor kezdődtek, és jóval a csillagok megjelenése után értek véget. Mindenféle kötelességemnek eleget kellett tennem, a feladataim csőstül zúdultak rám.

Volt olyan este, amikor az ajtóban vártam a férjemet, annyira zokogva, hogy könnyeim a lábát mosták. Nem volt erőm folytatni a túlzsúfolt mindennapokat.

Gyakran éreztem lelkem figyelmeztető jelzéseit, tudtam, hogy Isten kedvesen arra kér, hogy álljak félre egy kicsit, és töltekezzem a jelenlétében. De nem vettem tudomást ezekről a figyelmeztetésekről.  Közel voltam a teljes összeomláshoz, amikor rájöttem arra, hogy milyen létfontosságú is a lelki üzemanyag a mindennapok küzdelmeihez.

Nemrég hallottam egy asszonyról, aki hasonló gondokkal küzdött, de egészen máshogy kezelte a problémát. Észrevette az „alacsony üzemanyag szint” jelzést és elkezdett imádkozni: Istenem,  segíts időt találnom, hogy Veled lehessek!”

Nem sokkal később minden hajnalban 2 órakor el kezdett felébredni. Ébresztőóra nélkül. Sírós baba sem volt a közelben. Egyszerűen felébredt. Ezt a tényt ő úgy értelmezte, hogy Isten ébresztette őt fel, hogy találkozhasson vele és időt tölthessenek együtt.

Ezért aztán kikelt az ágyból, és odakuporodott az Ura elé a következő órában. Ezután visszabújt az ágyba, mélyen elaludt, mindaddig míg a reggeli nap és a mindennapok valósága ismét fel nem ébresztette.

Ezzel szemben, bezzeg én, amikor észrevettem az „alacsony üzemanyag szint” jelzést, ahelyett, hogy azt kértem volna Istentől, hogy segítsen időt találnom a vele való találkozásra, inkább pereltem Istenemmel, önmagamat sajnálva, időhiányomat emlegetve. Amikor Isten finoman felébresztett egy kicsit korábban a megszokottnál, hogy időt tölthessek vele, a következő indokkal utasítottam el a meghívást: „Isten semmiképpen sem várhatja el tőlem, hogy hamarabb keljek fel, hiszen tudja jól, milyen nagy szükségem van arra, hogy kipihenjem magam.”

Gyakran oly elképzelhetetlennek tűnik a leállás. Mindig van teljesítendő feladat, elvégzetlen házimunka vagy megbeszélt időpont, ahol meg kell jelenni. Ilyenkor a feltöltekezés időpocsékolásnak tűnik csupán. De a mai igeversünkben Jézus így figyelmeztet bennünket: „… nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” (János 15:5b)

Nekünk fogalmunk sincs arról, hogy mit tartogat számunkra az adott nap, de Isten jól látja, hogy mit fogunk megélni, milyen szituációkkal fogunk találkozni. Ő tudja, hogy mire van szükségünk, és képessé szeretne tenni bennünket a feladataink elvégzésére. Bárcsak odafigyelnék a Világosság jelzéseire!

Az említett félelmetes napon, amikor az utolsó csepp üzemanyag is elfogyóban volt, segítségre leltünk. Szerintem még sohasem örültem meg egy benzinkútnak annyira, mint akkor. És amikor már teli benzintankkal folytattuk utunkat, a szívem egészen más állapotban volt. Megnyugodtam, és határozottan éreztem az elszántságot, hogy haladjunk tovább ez előttünk lévő úton.

Ha a lelked kiüresedőben van, ne halogasd a találkozást Istennel. Szánj időt a töltekezésre, hogy lelked megpihenhessen az Ő jelenlétében!

Drága Istenem, elfáradtam, nem tudok önerőből küzdeni tovább. Bocsásd meg önelégültségemet, amikor úgy gondoltam, hogy egyedül is helyt tudok állni. Köszönöm hűséges jelenlétedet, mellyel kész vagy feltölteni a bennem lévő űrt. Nekem az a dolgom, hogy Benned maradjak, és figyeljek utasításaidra. Segíts, hogy ne feledjem ezt el a mai napon, és ne magamra támaszkodjak, hanem egyedül csakis Beléd kapaszkodhassak. Jézus nevében, Ámen

Filippi 2:13 mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.

Zsoltár 42:1 Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem! 

© 2016 by Katy McCown. All rights reserved. September 8, 2016, When You’re Running on Empty,