“URam, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotásai vagyunk mindannyian.” 

 Ézsaiás 64:7

Tört össze mostanában a szíved, vagy hullott szét darabjaira az életed? Pontosan tudom milyen nehéz lehet most neked. 

Van ez a nagyon szép keresztény történet, amit most meg is oszthatnék veled: arról szól, hogy hogyan szedegetjük fel összetört életünk darabkáit, ragasztgatjuk meg őket majd hagyjuk, hogy Isten világossága átragyogjon a repedéseken. Tényleg nagyon szép történet. De mi van akkor, amikor a törött darabkák annyira kicsik, hogy már nem lehet összeilleszteni őket? Amikor ezek a darabkák is már porrá örlődtek tovább. Ha valami csak simán eltörik, akkor él a remény, hogy egy ragasztó majd mindent megold. De amikor nincsenek darabok amiket össze lehetne illeszteni? Bizony, a port nem lehet megragasztani! 

Sőt, még a kezünkkel sem tudjuk megtartani. És ilyenkor - amikor a számunkra oly drága dolgok porszemekké válnak, kicsúsznak a kezünkből és tovaszállnak a legkisebb szellővel - minden reményünket elveszítjük. Maguk a porszemek mintha azt akarnák bizonyítani, hogy az ígéretek, amiket Isten egykor nekünk adott nem is érvényesek. Vagy azt, hogy Isten karja túl rövid ahhoz, hogy elérjen bennünket, ott ahol éppen vagyunk. Vagy azt, hogy a bennünket körülvevő sötétség sokkal hatalmasabb, mint az Isten reménysége. 

Az elmúlt néhány évben a saját bőrömön tapasztaltam meg mindezt, és biztos vagyok benne, hogy ha beülnénk valahova kávézni, te is tudnál mesélni. A történetek, amelyeket megosztanánk egymással nagyban hasonlítanának - habár a körülmények különböznének - a fájdalom, amellyel az a bizonyos időszak együtt járt, és a vágyak, amelyek megfogalmazódtak bennünk időközben ugyanazok lennének. Vágyak aziránt, hogy Isten állítsa helyre az életünket, írja át a történetünket, hogy más legyen a vége, vagy hogy javítsa meg a helyzetet, amibe kettéhasad a szívünk. 

De vajon megfordul-e ilyenkor a fejünkben az, hogy lehet, hogy Isten szándéka nem a helyreállítás, az átírás vagy a megjavítás? Mi van, ha valami teljesen újat akar létrehozni? Akármilyen lehetetlennek is tűnik a helyzeted Ő épp ezen munkálkodik az örökkévalóság eme oldalán. 

Megfigyelted-e már, hogy Isten mennyire szereti felhasználni a port? Mi hajlmasak vagyunk azt gondolni, hogy egy összetörésből semmi jó nem sülhet ki. De gondoltunk-e már az összetörésre úgy, mint az a folyamat, ami visszajuttat az eredeti formához, hogy aztán abból valami új jöhessen létre? Kétféleképpen tekinthetünk a porra: vagy úgy, mint egy fájdalmas, igazságtalan törés eredményére, vagy úgy, mint valami újnak a kihagyhatatlan összetevőjére. Képzeljünk csak magunk elé egy kocka jeget. Amíg a jég a kocka formában marad, nem lesz több, mint egy kocka jég. De ha megolvad, át lehet önteni egy másik formába, ahol majd valami új lesz belőle, amikor újra megfagy. Így van ez azokkal a dolgokkal is, amelyek porrá zúzódnak – ha egyszer porrá lesznek, képesek arra, hogy új életet, új formát vegyenek fel. 

A világ összes alapanyaga közül Isten is a port választotta ahhoz, hogy embert alkosson. “Azután megformálta az ÚRisten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé.“ 1Mózes 2:7 Jézus porral gyógyított meg egy embert, és adta vissza a látását: „Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok.”Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire” János 9:5-6 Ezután az ember megmosta magát a Siloám tavában, és már látott, amikor hazatért. 

Más anyagokkal – többek között vízzel – egyesülve pedig a homok agyaggá válik.. Az agyag pedig olyan formákat ölthet, aminek csak a fazekas fantáziája szab határt. “Uram, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotásai vagyunk mindannyian.” Ézsaiás 64:7 „Vajon nem bánhatok-e én is úgy veled, Izráel háza, mint ez a fazekas? Így szól az ÚR: Hiszen olyanok vagytok a kezemben, Izráel háza, mint az agyag a fazekas kezében.” Jeremiás 18:6 Oh, mennyire szeretem és mily nagyon szükségem is van arra a reménységre, amelyet Isten ezekben az igeversekben rejtett el. 

A por nem a véget jelenti. Csak azt, hogy valami új van kialakulóban. Drága barátom, nem tudom, hogy életed melyik területén törtél össze. De azt tudom, hogy bízhatunk a mi Istenünkben. Hogy rábízhatjuk azt, ami porrá lett. A csalódásaid és kiábrándulásaid – fájdalmas dolgok, amelyek megingatnak, összetörnek és amelyek miatt mindent megkérdőjelezel – nem szabad, hogy elvegyék a reményedet. Teljes mértékben a Fazekas kezeire bízhatod az életedet. Merj hinni abban, hogy valami csodálatosat teremt a porból, belőled. 

Atyám, megvallom előtted, hogy nem szeretem az ilyen helyzeteket – nem szeretem a port. De emlékeztetem a lelkemet, hogy a por az egyik kedvenc alapanyagod, amiből valami újat alkotsz. És hiszem, hogy Te épp ezt teszed most az én életemben is. Jézus nevében, Ámen.

NAPI IGAZSÁG: 

“A trónuson ülő ezt mondta: „Íme, újjáteremtek mindent”. És így szólt: „Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!” 

Jelenések 21:5

(Forrás: Proverbs31Ministries, Daily Devotions, Shattered Beyond Repair, https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2018/10/04/shattered-beyond-repair