Ma reggel, az elcsendesedésemkor, csendben ültem, és egyszerűen nem jöttek szavak az ajkamra…

Voltál már hasonló helyzetben?

Szeretnél az Úrhoz fordulni imában, de nem tudod, mit mondjál. Meghallgattad a melletted lévő történetét, amint élethelyzetéről mesélt neked, mélyen együtt éreztél vele, de nem tudsz segíteni neki. Végignézed, ahogy a világunk egyre inkább szeretetlenné válik, és azon tűnődsz, miért nem teszünk valamit ez ellen?

Legszívesebben sírnál, amikor azt látod, hogy az előítélet egyre inkább teret nyer, és emberek keményednek meg, határolódnak el egymástól. Hallod, hogy a menekült gyerekeket elszakítják édesanyjuktól, és azon csodálkozol, hogy miért nem emeljük fel együttesen a szavunkat ez ellen?

Ezért Istenhez fordulsz. Jól tudod, hogy a szavad egyike a milliónyi imának, mely elér hozzá. De legbelül hiszed azt, hogy minden egyes hozzá fordulóra figyel, és minden egyes emberhez személyesen odahajol. Még sincsenek szavaid, amit mondhatnál neki.

Olyan összetett, leterhelő az egész, nem is tudod, hol kezd a kérésed…

Amikor ezt átéled, talán hozzám hasonlóan megkörnyékez a kísértés, hogy egyáltalán ne beszélj Istenhez, ne keresd Őt, aki oly mérhetetlenül szeret bennünket. Pedig, ha így teszünk, akkor az elfojtott szavak ott fognak kavarogni a lelkünkben, testet öltenek vágyainkban, és megrabolnak bennünket az örömünktől.

Mit tehetünk ez ellen?

Amikor elnémulok, a Bibliát veszem elő, és Isten Igéjének mondatait rebegem el imaként.Ezek a szavak mondják el azt, amire én képtelen vagyok.

Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. (Máté 25:35-36)

"Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok." (Máté 10:29-31)

Talán nem tudom szavakba önteni a bennem kavargó gondolatokat, de a fentihez hasonló Igék emlékeztetnek arra, hogy Istennek igenis gondja van ránk, és ez reményt ad nekem.

Amikor nem tudom mit tegyek, vagy még sejtelmem sincs, hogyan kérjem Istentől, hogy mutassa meg az utamat, akkor elolvasom a következő Igét, és ez lecsendesíti a lelkemet:

"amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek." (János 16:13)

És ekkor felszabadulok a lelkemen lévő teher alól. Még most sincsenek saját szavaim, de ígéretet kaptam, hogy Isten Szent Lelke elvezet engem az igazságra, így odafigyelek a vezetésére, és igent mondok az iránymutatására.

Leírom a naplómba ezeket az Igéket, melyek egy apró imát formálnak:

Teremts összhangot a szívemben a Tiéddel, Uram a bennem kavargó kérdésekben. Kérlek, Igéddel vezess engem. Mutass irányt nekem. Ne engedd, hogy szavaim hiánya távol tartsanak tőled, mert egyedül Rád van szükségem, Uram.

És, jelen pillanatban, ez az ima elég is, mert Isten a szívek vizsgálója.

Isten látja a benned zajló dolgokat is.

Ő meghallja, amikor a Biblia szavai vállnak az imádságunkká:

Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám. (Jeremiás 29: 12-13)

Suzie

Forrás: When You Don't Have Words To Pray, by Suzie Eller, Suzanne Eller, Living Free Together, https://tsuzanneeller.com/2018/09/20/a-prayer/