„Ezért remélj az Úrban és légy erős, légy bátor, és bízzál az Úrban!” Zsolt 27,14

Állandó sietésre unszoló kultúránk arra nevel, hogy a várakozást rossznak lássuk, valaminek, aminek nem kéne megtörténnie velünk. Percek alatt tudunk rendelni egy csinos blúzt a webáruházból, a Skype segítségével kontinensek távolából tudunk beszélgetni barátainkkal, sms-ben elküldhetjük férjünknek a listát, miket vegyen meg hazafelé jövet. Ebbe az életmódba nehezen illeszkedik be a várakozás.

Alapigénk szerzője, Dávid, megszokta a várakozást, ismerte a nehézségeit is. A semmiből egyszercsak előbukkant Sámuel, hogy felkenje Izrael következő királyát Dávid családjából. Jessze egyik fiát választotta ki Isten szeretett Izraele élére. Ez a kiválasztott fiú Dávid volt.

A Szentírás elbeszéli, hogy Isten Lelke leszállt Dávidra, és rajta is maradt élete napjain (1Sám 16,13). Egy ilyen felkenés után azt gondolnánk, hogy Dávid rohan elfoglalni a trónt. De Dávid rohanásának iránya egészen más volt: vissza a legelőre a juhaihoz. Így indult a várakozása.

Várakozása közben Isten felkészítette a királyságra. Dávid egyetlen dologhoz értett, a pásztorkodáshoz. Fogalma sem volt az udvari protokoll finomságairól, a nép vagy a hadsereg felügyeletéről. Ahelyett, hogy ment volna átvenni a megígért címet, Dávid Istenre várt, hogy Ő helyezze át a legelőről a királyi palotába.

A jelen várakozása jótékonyan hat a jövőnkre. Ezt Dávid megtapasztalta, sok más tanulnivalóval együtt, amik mind reményt adhatnak hiábavalónak tűnő várakozásunk közben.

1. Még ha kiválasztanak és felkennek, akkor is várnunk kell. Dávid 15 évig várt, hogy Júda, és még tovább, hogy Izrael királya legyen.

2. Isten útjai nem a mi útjaink; gondolatai nem a mi gondolataink. Miután kiválasztották és felkenték, Dávid először Saul szolgája kellett, hogy legyen, Saulé, aki az „ő” trónján ült.

3. Isten nem vesztegeti el a várakozás idejét. Később beváltja, gyümölcsözteti életünk különböző szakaszaiban.

4. A várakozás ideje alatt, ha hagyjuk, közel kerülhetünk Megváltónkhoz, olyan közel, ahogy másképpen nem lenne mód rá. Dávid leggyönyörűbb, legköltőibb zsoltárai a barlangokban, a pusztákon íródtak, mialatt Istenre várakozott.

5. Isten meghallja gyermekei kiáltását. Dávid kiáltott, néha esdekelt az Úrhoz segítségért, világosságért, védelemért. Isten sosem hagyta cserben. Végül, minden nehézségen túl, elfoglalta a trónt.

6. Várakozásunk más számára is gyümölcsöző. Gondoljunk bele, mekkora gazdagsággal ajándékozott meg minket Dávid várakozása. Csodálatos költészete gyönyörködtet, megnyugtat, meggyógyít, reményt ad nekünk.

Dávid élete kiváló útmutató a várakozáshoz. Várakozásunk kevésbé megterhelő és jövőnk ragyogóbb lesz, ha hagyjuk, hogy Isten működjön várakozásunk közben. Ha ellazulunk, ha abbahagyjuk a hasztalan viaskodást, Isten bebizonyítja hűségét, és megvalósítja terveit az életünkben.

Uram, segíts várakozni. Segíts jól várakozni. Nyugton akarok maradni, s hagyni akarom, hogy végbevidd tervedet az életemben. Nélküled erre képtelen vagyok.  Ámen.

forrás: Wendy Pope