„Ha kevélység jön, megjelenik a gyalázat, de az alázatossággal bölcsesség jár.”

Péld 11,2

Vannak az életnek csodálatos pillanatai. Elbűvölő pillanatai. A tiszta öröm áldott emlékévé váló pillanatok.

Aztán vannak mások, amikről nem szívesen beszélünk, amit teljes kudarcként élünk meg. Keserű pillanatok ezek, nincs bennük édesség. Nem jegyezzük fel őket az emlékkönyvünkbe. Ilyenkor abban is kételkedünk, hogy alkalmasak vagyunk-e a ránk bízott életfeladatok ellátására. Igen, azokat a méltatlan pillanatokat nem örökítjük meg fényképeken. Ám van valami vigasz azokban a pillanatokban, olyan, mint az ezüstcsík a sötét felhők szélén. Valami együttérző bölcsesség, amit semmi más módon nem szerezhetünk meg. A bölcsesség a mi ezüst csíkunk. A bölcsesség, ami segíteni fog, hogy többé ne kövessük el azokat a hibákat, de váljunk erősebbé általuk.

Hogy jutunk ehhez a bölcsességhez? Kérjük az Úrtól. Félrerakjuk a magyarázkodást, a mentegetőzést, az önigazolást, és így suttogunk: „Csak Veled tudok a helyes úton maradni, Uram. Hozzád jövök alázatosan, és elismerem, mennyire semmi vagyok Nélküled.” Az„alázatossággal bölcsesség jár” – tanítja a Péld 11,2.

Igen, az alázatossággal.

De a megalázó helyzeteknek is lehet bölcsesség a gyümölcse.

Emlékeztek Dávid király esetére? Egy férjes asszonnyal szűrte össze a levet. És mikor megtudta, hogy az asszony gyermeket fogant tőle, megijedt, és halálba küldte az asszony férjét. Azután nőül vette az asszonyt.

Dávid rossz döntése csapást hozott a házára. A kettejük nászából született kisfiú meghalt. A bűn és következménye kéz a kézben jár. Dávid éveken át szenvedett bűne következményeitől. De a szívfájdalom és alázat más gyümölcsöt is termett. A bűnbánó Dávid vigasztalni akarta Betszábét, és ebből az együttlétükből fogant Salamon.

Az alázatba burkolt kapcsolatból született az a férfi, akit így mutat be a Biblia:

„És az Isten adott bölcsességet Salamonnak és igen nagy értelmet és mély szívet, mint a fövény, mely a tenger partján van. Úgy hogy a Salamon bölcsessége nagyobb volt, mint a napkelet minden fiainak bölcsessége és Egyiptomnak egész bölcsessége. Sőt bölcsebb volt minden embereknél…; és híre neve vala minden nemzetségek között köröskörül. És szerze háromezer példabeszédet, és az ő énekeinek száma ezer és öt volt. Szólott a fákról is, a Libanon cédrusfájától az izsópig, amely a falból nevekedik ki; és szólott a barmokról, a madarakról, a csúszó- mászó állatokról és a halakról is. És jőnek vala minden népek közül, hogy hallgassák a Salamon bölcsességét; a földnek minden királyaitól, a kik hallották vala az ő bölcsességét” (1Kir 4,29-34).

Figyeled? Salamon mindenkinél bölcsebb volt!

Egy olyan helyzetből, melyből semmi jó következményt nem várnánk, Isten hűsége mégis jót hozott ki. A megaláztatásból szó szerint bölcsesség származott.

Az alázat és a megaláztatás ezüst csíkok, melyek a bölcsesség lehetőségét jelzik olyan pillanatokban, amiket nem szeretnénk megörökíteni.

Uram, áldalak Téged iránymutatásodért. Találj rám azokban a percekben is, amiket nem szeretnék megörökíteni. Add, Uram, erődet, hogy tanulhassak a küzdelmeimből, az eleséseimből is.  Ámen.