Amitől meg akarunk szabadulni
2017. március 4. szombat 16:00
Nagyböjt 1. vasárnapja – Gondolatok az evangéliumhoz (Mt 4,1–11)

Henry Fordtól egyszer megkérdezték, hogy ki az ő legjobb barátja. A gazdag autógyáros azt válaszolta: „Az, aki a jó tulajdonságaimat a felszínre hozza!” A nagyböjt első vasárnapjának evangéliumi szakaszában azt látjuk, hogy Jézus, az Isten Fia, a Messiás, a Sátán kísértéseinek visszautasításában válaszol az Atya szeretetére. Miután az Atya a Jordán folyónál „szeretett Fiának” nevezte őt, Jézus most mindent elutasít, ami nem az Atya terve szerinti Messiás útjához tartozik. Tettei érdemszerzők, mert szabadon döntött a Sátán kísértései és az Atya akarata között. Isten szeretete az a végső jóság és igazság, amelynek a mi életünkben is felszínre kell hoznia a jót, a szépet, a megtérésünket és az igaz tulajdonságokat.

Az első kísértésben megfogalmazódik az a várakozás, miszerint a Messiás földi boldogságot és jólétet hoz. Jézus számára világos, hogy az Atya akarata az, hogy az embereket lelkileg tökéletessé tegye és terjessze Isten országát. A második kísértésben jelen van a zsidóság (és persze nem csak a zsidóság) csodavárása. Jézustól többször kérnek jelet, de ő igaz Megváltóként a példaadás, a meggyőzés, a közbenjárás és a tanítás eszközeit használja. A harmadik kísértésben pedig egészen világossá válik, hogy Jézus minden tettében az Atyát akarja imádni és megdicsőíteni. Senkinek és semminek nem akar engedelmeskedni, egyedül az Atya akaratának. Jézusnak lehetősége volt választani, de ő kezdettől fogva elutasított mindent, ami nem az Atya akarata szerint való, és ami a megváltásban és az emberiség üdvözítésében eltér az Atya szándékától.

Nagyböjtünk kezdetén, amikor talán több jó elhatározás fogalmazódik meg bennünk, most, amikor tele vagyunk szándékokkal és tervekkel, a legfontosabb az lenne, hogy mindenben az Atya szeretetére adjunk választ. Bármit is tervezünk erre a nagyböjtre, a mélyén ne legyen más, mint az a szándék, hogy az Atya akaratát keressük a személyes életünkben, és annak menjünk utána, azt akarjuk megvalósítani, elutasítva minden kísértést, ami eltávolíthat, elválaszthat attól.

Egyszer az egyik tanítvány beszámolt a lelki vezetőjének arról, hogy a nagyböjt során ettől és ettől a dologtól szeretne megszabadulni. A mestere viszont azt mondta neki: sohasem emelkedhetünk magasabbra annál, mint amitől meg akarunk szabadulni. Ezért azt tanácsolta neki, hogy inkább olyan dolgokat határozzon el, amelyekben megélheti Isten szeretetét, és közelebb kerülhet az ő akaratához.

Pék Sándor/Magyar Kurír