„Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívhatnak! És azok is vagyunk! Azért nem ismer minket a világ, mert Őt sem ismeri.” 

1 Jn 3:1

Mosolya beragyogta a szobát, amikor az apja belépett. Rózsabimbó ajkai széles mosolyra nyíltak. Selymes fekete haja az arca körül lebegett, ahogy izgatottan felpattant a székről. Olyan volt, mint Hófehérke egy nagy csésze kávé után. A férfi bekapcsolta a magnót, és elindult felé. Megállt, lehajolt és szélesre tárta izmos karját – ez volt nálunk a táncra hívás jele. A pici lány odaszaladt, rátelepedett a nagy ember lábára, és kettőt erre-kettőt arra lépkedni kezdtek kedvenc zenéjükre, Az én pingvinem-re. A hercegnő táncolt az Elbűvölő Herceggel – az apjával.

Keserédes öröm ömlött át rajtam, mint langyos tavaszi zápor, ahogy néztem fiam és kisunokám jelenetét. Boldog voltam az unokámért, de egy kis szomorúságot is éreztem. Sajnáltam, hogy én soha nem élhettem át földi édesapámmal ezt a fajta apa-lánya kapcsolatot.

Apám természete olyan volt, mint Rhett Butleré az Elfújta a szél-ben. Behízelgő modorú, jóképű és magabiztos gazember volt. Egész gyermek- és serdülőkoromban Rhett Butler típusú férfira vágytam, hogy vegyen le a lábamról. Egy gazfickó vad szerelmére, szelídítetlen öleléséről álmodoztam. Apaképemből következően tökéletlen szeretetet vártam az emberektől. A hibás szeretet fájdalmasan megsebez, de az én összetört szívemet mégis ez vonzotta. Azt hittem, hogy a szerelem csak a bizonytalanság által táplált illékony érzelemkitörésekben érhető el.

Tudom, hogy ez egy félrevezetett kislány sérült szívének a látomása volt. Azóta már megtapasztaltam a tökéletese szeretetet: mennyei Atyám szeretetét. Csak Ő tudta betölteni szívemet igaz szeretettel. Attól az estétől kezdve, amikor befogadtam a szívembe, fokozatosan kialakította bennem a hibátlan Apa képét. Az Atya ölelésének hatására az illékony szeretet képe lassacskán feledésbe merült. Ahogy egyre jobban megismertem Istent, megtanultam a szeretet igazi jelentését. Különböző elnevezésein keresztül nyilvánította ki személyét, tulajdonságait, de ezek közül számomra az Atya – Édesapám – Apukám a legkedvesebb.

Ismered az Atyát – Mennyei Édesapánkat? Ölelésre tárt karral vár téged. Gyere, menjünk, hadd öleljen át Édesapánk.

Uram, köszönöm Neked, hogy megmutattad, milyen a valódi apai szeretet. Segíts, kérlek, hogy megéljem a Te tökéletes, szent szeretetedet. Emlékeztess rá, hogy Te olyannak szeretsz engem, amilyen vagyok, hibáimmal, tökéletlenségeimmel együtt. Köszönöm Neked a szeretetedet. Ámen