"Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott. Megrendült és rengett a föld, a hegyek alapjai megremegtek, megrendültek...Lehajtotta az eget és leszállt...lenyújtotta a kezét a magasból, és felemelt,

kihúzott a rohanó, örvénylő vizekből!"

18. Zsoltár 6-7, 9, 16

A fájdalom mindig megrendíti az atyai szívet. Barátom, Jim, nagyon jól tudja miről beszélek. Jimnek gyakran el kell válnia három kisfiától amikor üzleti útra indul. Legutóbb, amikor a család az autóban ült, hogy az édesapát kikísérjék a repülőtérre, a hétéves nagyfiú boldogan meghallgatta a "hogyan segíts Anyának" utasításokat, az ötéves hősiesen felemelte az állát, és megfogadta, hogy elvégzi a rá bízott házimunkát, a kis kétéves, aki egyébként csupa mosoly és vidámság, épp meglátott egy repülőt a kifutón, és keserves sírásra fakadt. 

"A szívem majd megszakadt érte" -mondta Jim. "Közel álltam ahhoz, hogy lemondjam az utamat. Szorosan magamhoz öleltem kicsi fiamat." Miközben láttam könnyes szemét, amint a történetet mesélte nekem, arra gondoltam, hogy ha egy gyermek sírása így megrendíti Jim szívét, mennyivel inkább indul meg mennyei Atyánk könnyeinket látva.

Olvasd csak el a 18. Zsoltárban, hogy mi történt, amikor Dávid az Istenhez kiáltott segítségért: Isten megmozdult, a föld megremegett, a hegyek megrázkódtak, az ég kettényílt, és Isten lenyúlt, hogy segítsen. Kérdéseink, kiáltásaink mindig megrendítik a Mindenható Istent. Ő megnyitja az eget, megmozgatja a földet, hogy válaszolhasson. Isten mindig lehajol hozzánk. Gondoskodik rólunk. Jézusban Isten ölelése valósul meg, Ő Krisztus által ér el bennünket és Rajta keresztül munkálkodik értünk. 

Talán Jézus keresztről felszálló könyörgése süket fülekre talált az Atyánál? (Gondolj Jimre, ha ő megindult gyermekét látva, bizonyára Isten sem volt közömbös Jézust szemlélve.) A választ három nappal később az üres sír visszhangozta: A föld megremegett, a hegyek megrázkódtak, Isten lehajolt, Jézus pedig feltámadt a halálból. Ebben van a mi reménységünk: mivel Jézus átélte az Atyától való elszakadást, mi megtapasztalhatjuk az Atya gondoskodó jelenlétét. Ő a mi mennyei Atyánk. Mindig meghallja kiáltásunkat.

Köszönöm Uram, hogy bizalommal fordulhatok Hozzád, mert tudom, hogy mindig meghallod hangomat. Köszönöm, hogy mindig készen állsz, hogy megments engem.

(Joni and Friends, Daily Devotionals, The Father's Answer,