„de ő azt mondta nekem: ’Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben lesz teljessé.’ Legszívesebben tehát gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért telik kedvem a Krisztusért való erőtlenségben, bántalmazásban, szükségben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.” 

2 Kor 12:9-10

Népszerű könyvében (The Purpose Driven Life) Rick Warren egyértelművé teszi, hogy: „Az egész nem rólad szól.” Egy olyan világban, ahol a legfőbb cél, hogy jól érezd magad és boldog légy, legtöbben hidegrázást kapunk a gondolatától is annak, hogy küzdeni kell valamiért, vagy hogy fájdalom érhet. Az a feltevés, hogy a világ talán nem csak azért jött létre, hogy jól érezzük benne magunkat, a mai gondolkodás számára felháborító. Nehéz lenyelnünk azt az igazságot, hogy Isten nem a boldogulásunkat tartja elsősorban szem előtt, hanem a személyiségünk alakulását.

Úgy próbáltam legutóbb megbarátkozni ezzel a gondolattal, hogy újraolvastam Pál apostol megpróbáltatásait, gyötrelmeit. Megvilágosító hatása van, ha felfigyelünk rá, hogy Pál apostolt épp az teszi elégedetté, amitől mi olyan nagyon félünk, amitől minden erőnkkel menekülünk. Olvasd el a 2. Korintusi levél 12:9-10 versét. Lényegében azt mondja: Akkor vagyok elégedett, ha veszítek. Akkor vagyok elégedett, ha gyenge vagyok. Akkor vagyok elégedett, ha bántanak. Akkor vagyok elégedett, ha nehézségekkel találkozom. Akkor vagyok elégedett, ha üldöznek. Akkor vagyok elégedett, ha nehéz az életem.

Hogy lehetséges ez? Megosztja velünk, amire rájött: „mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős”. Pál meglepő elégedettsége példa arra, hogyan kellene élnünk: elégedetten bármilyen körülmények között. Ez akkor lehetséges, ha engedjük, hogy a Szentlélek ereje átitassa törékenységünket, emberi gyengeségünket.

Érted már? Pál receptje az elégedettségre az önzetlen alázat lelkiállapota. Ne felejtsük el, hogy ez az önzetlen, alázatos hozzáállás segítette, hogy a börtön isteni találkozás helyszíne legyen számára.

Ha engem hasonló körülmények között börtönbe csuktak volna, biztos, hogy panaszkodom, zúgolódom, és megkülönböztetett bánásmódot igényeltem volna az őröktől.

Krisztus életének mintájára Pál kiüresítette önmagát az „énjétől”, és hagyta, hogy az önzetlen alázat vezesse a dolgokhoz való hozzáállását éppúgy, mint a cselekedeteit. Ez az első lépés a megelégedettség felé. Pál arra bátorít minden hívő embert, hogy tegye meg a következő lépést is: „Tegyetek meg mindent zúgolódás és vita nélkül, hogy kifogástalanok és tiszták, Isten feddhetetlen fiai legyetek a gonosz és romlott nemzedék között, akik között ragyogtok, mint csillagok a mindenségben.” (Fil 2:14-15). Gondolj bele: ha az életünkből hiányzik a zúgolódás, a panasz, az elégedetlenség, mi marad? Béke és öröm!

Ha önző magatartásunkat felváltja a derűs alázat, ezt mások is észre fogják venni, és vágyni fognak Krisztus közelségére. Ha hagyjuk, hogy Isten kézbe vegye törékenységünket és tehetetlenségünket, az Ő ereje beáramlik életünkbe, és kielégíti minden szükségünket. Határozzuk el, hogy egy héten át derűsen önzetlenek és szelídek leszünk, és megtapasztalhatjuk Isten átformáló munkáját a mi életünkben és másokéban is. Ha az Ő erejében élünk, életünk Krisztust fogja példázni, és elégedettek leszünk minden körülmények között.

Uram, Te mindentől kiüresítetted magad a szeretetet kivéve, amikor meghaltál a kereszten az én bűneimért, és ezért örökre hálás vagyok Neked. Erősíts meg Szentlelkeddel, hogy minden körülmények között és minden helyzetben elégedett legyek. Taníts meg, hogy a Te erődre hagyatkozzam, és ne a saját gyengeségemre. Jézus nevében, Ámen.

(forrás: Encouragement for today, 2010.07.20. Zoe Elmore,  www.proverbs31.org, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2010_10_01_archive.html