Az élet hatalma
Mind
a halál, mind az élet, a nyelv hatalmában van, és amiképpen ki-ki
szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét. —
Példabeszédek 18,21.
Nem, nem fogok imádkozni a fiadért — mondtam annak a megdöbbent
özvegyasszonynak, aki imát kért tizenöt éves fiáért —, nem lenne semmi
értelme. Amíg azt mondogatod, hogy a fiadból sohasem lesz semmi, addig
tönkreteszed az én imámat. — Ezt az Úr jelentette ki neked? — kérdezte.
— Nem — mondtam én —, egyszerűen csak tudom, hogy a szavainkkal
teremtjük meg sajátmagunk és a gyermekeink életkörülményeit. — Akkor mit
tegyek? — kérdezte újra.
— A fiad most tizenöt éves, vannak dolgok,
amiket akkor kellett volna megtenned, amikor még kisebb volt. Most
először is: ne zaklasd őt azzal, hogy térjen meg Istenhez. Másodszor
pedig: ahelyett, hogy egész éjjel virrasztasz és aggodalmaskodsz miatta,
mondd ezt az Úr Jézusnak: “Uram, én nem tudom, hogy most hol van a
fiam, de bárhol is legyen, én hittel és szeretettel veszem körül.”
Mindeddig bizalmatlansággal, félelemmel és ítélkezéssel vetted körül.
Mondd ezt: “Uram, én hiszem, hogy a fiam nem fog a fiatalkorúak
börtönébe kerülni. Soha többé nem mondom neki, hogy az életben nem lesz
belőle semmi. Hiszem, hogy viszi valamire az életben.”
Másfél év múlva visszatértem abba a városba, ahol ez az asszony lakott.
Rövidre fogva az történt, hogy odajött hozzám és elmondta: “Nem ment
könnyen, de mindent úgy tettem, ahogy mondtad. Azelőtt a fiam igen
ördögi életet élt, és most teljesen átadta magát Istennek!”
Megvallás: Az élet az én nyelvem hatalmában van, és az én nyelvem életet ad. Én az élet szavait szólom!
Kommentáld!