Az igazi közbenjárás
És látá, hogy nincsen senki, és
álmélkodott, hogy nincsen közbenjáró.
- Ésaiás 59:16
Ha bántás
éri bennünket, a természetes reakciónk a megtorlás. és hogy arra kérjük Istent,
sújtson le arra, aki bántott minket. De ez nem az Úr útja.
Ezt akkor
értettem meg igazán, amikor az egyik rokonomat kirabolták. Imádkoztam és
tépelődtem magamban. "Uram" - mondtam - "miért engedted, hogy ez megtörténjen?
Miért nem sújtottál le rá arra az emberre, amikor rabolni jött?"
Hirtelen
Isten bepillantást engedett nekem a történtek szellemi körülményeibe, hogy ne
csak a fizikai szememmel lássam a helyzetet.
A válasz
szinte a kérdéssel egy időben jött. Az Ő kegyelme a válasz. Isten mérhetetlen
irgalma. De Ő nem csak irántam és a családom iránt van kegyelemmel, hanem a
tolvaj és az ő családja iránt is.
Gondolj
erre legközelebb, ha valami bántás ér. Ne kérd Istent, hogy sújtson le az
illetőre a méltó ítélettel, ahogy én tettem, hanem inkább emlékeztesd magad
arra, hogy legyen bármilyen elvetemült gazember, a nagymamája talán valahol az
üdvösségéért imádkozik. Állj meg, és emlékezz arra, hogy Isten annyira szerette
azt a tolvajt is, hogy meghalt érte, és teljes szívével arra vágyik, hogy
elfogadja a bocsánatot a kezéből - nem pedig büntetni akarja.
Kezdj el
imádkozni érte, ne ellene, és csatlakozz a nagymamájához (és azokhoz, akik vele
együtt imádkoznak). Kérheted az Úr kegyelmét iránta, szembeszállhatsz az
ördöggel érte. Ez az igazi közbenjárás, ami teljesen összezavarja az ellenség
erőit. Ez ellen semmit sem tehetnek.
Az Úr
olyanokat keres, akik elég bátrak és elkötelezettek ahhoz, hogy efféle
közbenjárók legyenek. Csatlakozz hozzájuk! Valahányszor kísértést érzel arra,
hogy behúzz egyet valakinek, inkább vállalj részt az élete megváltoztatásában!
Kommentáld!