„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben.” 

    Jn 15,9

Egy teljesítménycentrikus lánynak, mint amilyen én vagyok, semmi sem idegesítőbb, mint azt látni, hogy nem jut egyről a kettőre.

Életem jó részében így következtettem: Nincs pipa – Nincs teljesítmény – Nincs érték.

Saját értékemet a teljesítményemmel mértem. Ebből következően gyakran nyögtem a magammal való elégedetlenség súlya alatt. Amikor

- a nap háromnegyed része egy csecsemő gondozásával telt, és még egy zuhanyzásig se jutottam el;

- az óvodásaim hamarabb szétszedték a szobát, mint ahogy én rendbe tudtam tenni;

- elköltöztünk, és napokig nem szólalt meg a telefon, nem került bejegyzés a határidőnaplómba.

Belső küzdelemmel telt időszakok voltak, mert ha nem tettem meg eleget, úgy véltem, nem is érek eleget. Hagytam, hogy a ténykedésem határozza meg, hogy mennyit érek. Talán tudod, miről beszélek.

Kedves fiatal anyuka, aki őrülten szereted a gyermekedet, de az öröm átfolyik azokon a réseken, amiket te ütsz a lelkeden.

Magányos barátnőm, aki ugyan tudod, hogy van jó oldala az egyedüllétnek, mégis gyakran csapdának éled meg, mely megfoszt a lehetőségtől, hogy felépítsd a megálmodott jövőt.

Kedves új szomszéd, aki ahelyett, hogy felmérnéd új lakóhelyed előnyeit, beleragadtál régi otthonod gyászolásába.

Beteg testvérem, testednek pihennie kell, de te haszontalannak érzed ágyban fekvő önmagad.

Akkor válik mindez igazán drámaivá, amikor azt kezdjük hinni, hogy Isten ugyanolyan csalódottsággal tekint ránk, mint mi magunkra. Még a hitről is mozgást idéző terminusokkal beszélünk: előre jut a hitben, a hit útját járja… Úgy tekintünk Istenre, mint mennyei projektmenedzserre, aki állandóan noszogat, és méri a teljesítményünket. Ettől aztán Isten munkásának érzem magam ahelyett, hogy gyermeke – barátja lennék.

Mai alapigénkben János Jézusnak ezt az utasítását jegyezte fel: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben” (Jn 15,9). Az itt használt, „maradjatok”-nak fordított ige azt is jelenti, hogy „lakjatok”, „tartózkodjatok”. Ebbe belegondolva jöttem rá, mekkora tévedésben voltam.

Előre akarok lépni, de Jézus arra hív, hogy lépjek be.

Maradni, lakni, tartózkodni – ezek a szavak vezettek rá, milyen sokra tartottam eddig a haladást, a fejlődést, és segítettek megértenem, hogyan értékel Isten. Nem kell termelnünk, nem kell előre mozdulnunk, hogy Isten szeretetét megnyerjük. Ehelyett ő arra kér, költözzünk be, állapodjunk meg, csendesedjünk el az Ő szeretetében.

Ez mindent megváltoztat. Ahogy egy bölcs barátnőm mondta: „Ne dolgozz Isten szeretetéért. Pihenj meg benne.”

Isten nem az elvégzett munka alapján értékel bennünket. Az értékünket a szeretete adja. Én külső dolgok alapján számítom ki valaminek az értékét, a hasznát, Isten a belső értékeket nézi, és a szeretet ilyen.

Arra hívlak hát, amire Isten hív mindnyájunkat: maradj meg Isten szeretetében.

Költöztesd be életed minden szegmensét. Vidd be minden gondolatodat, érzelmedet, tehetségedet és gyengeségedet.

Maradj.

Tartózkodj benn, sütkérezz Isten szeretetében. Isten szeretete miatt vagy értékes, nem a pipákért tennivalóid listáján.

Uram, mindig hajlottam arra, hogy saját értékességemet teljesítménnyel mérjem. Helytelenül gondolkodtam arról, hogy Te milyennek látsz, és ezért nem tudtam olyan közel kerülni Hozzád, ahogy szeretted volna. Most megadom magam. Beköltözöm szeretetedbe, hogy örökre ott lakjam. Ott akarok tartózkodni, megpihenni.  Ámen.