„Mert te vagy az én sziklaváram, vezess és terelgess engem nevedért!” 

Zsolt 31,4

Nemrég kénytelen voltam végignézni, ahogy egy vásárló hölgy végtelen zavarban kotorászott a táskájában valami speciális kulcsot keresve. Ahogy egyre mélyebbre ásott, a legkülönfélébb tárgyak kerültek elő a pultra, némelyik le is esett a földre. Aztán kapkodva dobált vissza mindent.

Elgondolkoztam a táskáján: szép, csinos külseje teljes kuszaságot rejtett. Rájöttem, mennyire hasonlítanak egymásra a nők és a táskák.

Te talán egy apró, kecses táskához hasonlítasz, amibe kevés holmi fér. Viszont megpróbálsz úgy élni, mint egy puffadt kézitáska, többet gyömöszölsz az életedbe, mint amit be bírsz fogadni, s csodálkozol, hogy nem megy. Talán a begyömöszölt holmik közt Isten is ott van egy sarokba szorítva. Nem akarsz neki nagyobb helyet adni, nehogy átvegye az uralmat, jobban érzed magad, ha te irányítod az életed.

Talán egy nagy táskához hasonlítasz, amiben sok minden elfér. Csak mert képesnek tartod rá magad, felvállalsz egy csomó tennivalót anélkül, hogy valami kitűzött célod volna velük. Végül úgy jársz, mint a zavart vásárló, aki nem tudja kibányászni a kulcsát a nagy felfordulás mélyéről. Nem hagytál időt magadnak, hogy rendet és rendszert vigyél az életedbe, beleértve a lelki életedet is.

Tudom persze, hogy nem vagy táska, de ha jelképként használnánk, leginkább milyen táskára hasonlítanál?

Isten azt szeretné, ha külsőnk és belsőnk összhangban lenne egymással. Azt szeretné, ha szívünk Felé lenne fordítva, s a dobbanásai összhangban lennének azzal, amit Ő cselekszik bennünk.

Hol kezdjük el az összegabalyodott szálak szétfejtését, irányító hajlamaink ellazítását, s elfoglaltságaink ütemének Isten ritmusára hangolását?

Kezdd azzal, hogy lenyugszol. Némelyikünk minden idegszála borzolódik a nyugalom gondolatától is. De próbáljuk meg. Talán azért zűrzavaros az életed, mert el akarod fedni azt, ami valóban zajlik benned – ahogy a csinos táska elfedi a benne lévő rendetlenséget. Ülj le, maradj csendben, és kérd Istent, segítsen, hogy tudj Rá fókuszálni. Bármit érzel is, Istent nem leped meg vele.

Azután lazulj el, és bízz az Úrban. Néha a félelem a kontrollvesztéstől arra sarkall, hogy mindent magad körül kézben akarj tartani. Engedd el a félelmeidet, a kétségeidet, az aggódásait, amik elfoglalják Isten helyét az életedben.

Végül takarítsd ki a határidőnaplódat. Már megszokásból is túlszervezzük a napjainkat, heteinket. Ma azt tartják normálisnak, ha állandóan programja van valakinek. Miért hajtod magad? Félelemből? Értékesnek akarsz látszani? Ilyen az egyéniséged? Mérlegeld újra, hol és mivel töltöd el az idődet, hol és mire költöd el az energiádat. És mindezt miért.

Nem könnyű változtatni, de sikerülhet. Istenre időt szakítani, megtanulni bízni Benne, újragondolni az értékrendünket, a tennivalóink fontossági sorrendjét, eleinte kellemetlen és nehéz lehet, de biztosítlak, hogy távolról sem olyan nehéz, mint túlhajszoltan és szétszórtan élni.

Határozzuk el együtt, hogy rendet rakunk a „táskánkban”!

Atyám, kérlek, gyere, találkozz velem itt és most, csendesítsd el a lelkemet, segíts pihenni és újrarendeződni. Köszönöm, hogy tudhatom: még ha néha elveszítem is az irányt, Te soha nem veszed le a szemed rólam. Jézus nevében, Ámen.