HIT REMÉNY SZERETET

AZ ÍGE FÉNYÉBEN

Miért fontos olvasni a Bibliát?

„Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab

és a tanításnak akármi szele, az emberek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által.”

(Eféz 4,14)

Ebben az egy igében már benne van a válasz is: annyira kell ismernünk a Biblia tanítását, hogy ne tudjanak eltévelyíteni az Úr Jézus Krisztusba vetett igaz hittől. Már az Úr Jézus, majd az apostolok is figyelmeztettek, hogy hamis Krisztusok és hamis próféták jelennek meg, sokan pont közülünk válnak ki és lesznek azzá („mert nem voltak közülünk valók”): „Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.” (Mt 7,15) vagy „Jézus felelvén, monda nékik: meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, mert sokan jőnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.” (Mt 24,4.5) És már akkor megjelentek tévtanítások, de napjainkban rengeteg ilyen tévtanítás van, mondhatni naponta jelennek meg hamis próféták, még hamis Krisztusok is, kik szektákat alapítanak, melyek hozzátesznek-elvesznek a Biblia tanításából, vagy elferdítik azt. Keverik a bibliai igazságokat hamis tanításokkal annyira, hogy „megtévesszék ha lehet, még a válsztottakat is.” Például vannak, akik azt mondják Jézus az Isten Fia, de tagadják Istenségét és vérének bűnt eltörlő erejét, tagadják feltámadását, de vannak olyanok is, akik tagadják egykori földi létezését.

Mivel annyi tévtan van, ezért vértezzük fel magunkat Isten szerinti tudással és legyünk mi is olyanok, mint a béreaiak, akikről így tesz bizonyságot az Írás: „Ezek pedig nemesebb lelkűek valának a Thessalonikabelieknél, úgymint kik bevevék az ígét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-é ezek.”(Ap.csel 17,11)

Vagyis minden tanítást a Biblia tükrében kell megvizsgálnunk.

Ha már hallottunk Istenről és az ő Fiáról, Jézus Krisztusról, ha már érdekel bennünket, ha már van egy kis hitünk; vagyis ha már hallottuk Isten hívó szavát, akkor engedelmeskedjünk hívásának: „Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok.” (Jak 4,8)

Bár Isten az, aki megteszi az első lépést felénk, nekünk is igennel kell válaszolnunk, nekünk is közelednünk kell feléje. Mi úgy tudunk közeledni, ha imádkozunk, ha hallgatjuk a prédikációkat, a bizonyságtételeket, de ugyanakkor mi magunk is kezdjük olvasni naponként a Szentírást.

Ahogy testünknek szüksége van a mindennapi táplálékra (hisz anélkül elsorvadna testünk, sőt, meghalnánk), ugyanígy lelkünknek is szüksége van a mindennapi táplálékra, amit igehallgatás és a Szentírás olvasása közben kaphatunk meg. Nem elég csak vasárnaponként meghallgatni egy prédikációt! Lelkünk is igényli a naponkénti táplálékot! Csak így fogjuk tudni megismerni Istent és az ő Fiát, az Úr Jézust.

Miért fontos ez? Az Úr Jézus azt mondja: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (Jn 17,3) Tehát az örök éltünk feltétele!

Az ige azt is mondja, hogy „Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.” (Zsid 13,8) Minthogy nála nincs változás vagy változásnak árnyéka, azt jelenti, hogy ami egyszer megíratott, az igaz volt és igaz lesz mindörökké. Tehát minden, amit ír a Biblia, az érvényes ma is. Sajnos az emberek bűnei sem változtak, ezért mindaz, ami szólt figyelmeztetésképpen ezelőtt 3500 évvel, éppúgy szól nekünk is.

Isten kijelentette önmagát és akaratát a Biblián keresztül, amit a próféták és az apostolok írtak meg. „Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.” (II Pét 1,21)

Rendszeresen olvasva a Bibliát megismerhetjük belőle Isten szeretetét és kegyelmét irántunk, Jézus Krisztust és értünk hozott áldozatát, megérthetjük Isten üdvtervét, megismerhetjük Isten akaratát életünkre nézve és nekünk szóló parancsait. Lassanként a Szentírás csodálatos világa megnyílik előttünk és kezdjük megérteni az összefüggéseket. Egyik énekünk nagyon szépen kifejti ezt a gondolatot:

Bölcs terveit megérleli,

rügyet fakaszt az ág.

Bár mit sem ígér bimbója,

Pompás lesz a virág.

Ki kétkedőn boncolja Őt,

Annak választ nem ád,

De a hivő előtt az Úr, megfejti önmagát.

Nemhiába nevezik a Szentírást a Könyvek Könyvének vagy az Élet Könyvének! Fontos, hogy megértsük üzenetét és az összefüggéseket belőle. Ez nem fog egyből menni, mert olyan gazdag a Biblia mondanivalója, hogy ahányszor elolvassuk, annyiszor fogunk többet megtudni belőle. Mégis lassanként mondanivalója kialakul bennünk összeálló képként.

Ha már megismertük belőle Istent, Jézus Krisztust és a Szentlelket, ha már kibontakozott előttünk Isten üdvterve és megértettük azt, elfogadva Jézus Krisztus értünk hozott áldozatát, ha elfogadtuk Őt Megváltónknak és Urunknak, akkor már nem tud eltévelyíteni semmilyen tévtanítás. Ha nem uraljuk eléggé a bibliai kijelentéseket, akkor nem tudjuk azok fényében megállapítani a tanítások helyességét vagy helytelenségét. Elég nehéz felismerni a tévtanításokat, mivel sok igazságot is tartalmaznak. Ezért olyan könnyű a dolguk a tévtanítóknak, mert azokhoz mennek, akik szeretnének tudni valamit Istenről és a Biblia tanításairól, de mivel önmagukat nem építették a Biblia olvasása által, csak halvány sejtelmeik vannak és könnyen elhiszik ezeket a tanításokat. A Szentírás figyelmeztet: „Különböző és idegen tudományok által ne hagyjátok magatokat félrevezettetni; mert jó dolog, hogy kegyelemmel erősíttessék meg a szív.” (Zsid 13,9)

Ha állandó kapcsolatban vagyunk Istennel imádság és Bibliaolvasás által, akkor világosságunk lesz. Akkor látni fogjuk a tévtanításokban a helytelen eszméket, gondolatokat. Akkor meglátjuk azt is, mikor nem Krisztus üdvösségadó áldozata a lényeg, hanem üres tanítások, megtévesztő csodák (síró vagy csodatevő képek, szobrok stb.), prófétálások vagy más karizmatikus jelenségek. Sajnos, a csodákra éhes embereket, akik nem hisznek a Biblia tanításának (vagy nem ismerik eléggé) mindig félre lehet vezetni ilyen porhintésekkel.

Isten tud csodát tenni, hisz a Biblia tele van ezekkel a csodákkal. Ő ma is tud és tesz is csodákat egyes emberek életében. De ezek a csodák személyesek, nem nyilvánosak, nem a tömegeknek szánt csodák. Az utolsó időkben bekövetkező ilyen nagyméretű csodák előidézője csak a Sátán: „Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.” (Mt 24,24) Ha ezekkel tisztában vagyunk, akkor nem fordítjuk el tekintetünket Krisztusról, csak Benne és az Ő csodálatos üdvözítésében bízunk és az elég nekünk. Hálás szívvel köszönjük meg Istennek, hogy hitet és erőt adott a próbák, kísértések között. De ahhoz, hogy eljussunk ide, ahhoz ismernünk kell a bibliai tanításokat!

A megtért emberek, akik már Isten gyermekei, igyekezni fognak engedelmeskedni Isten parancsainak. Életük és életvitelük megváltozik. Isten állandóan munkálkodik lelkükben Szentlelke által. Így juthatunk el Isten szerinti bölcsességhez, amelyről azt mondja Jakab apostol: „A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békességszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató.” (Jak 3,17) és már elmondhatjuk Pál apostollal együtt: „nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.” (Fil 1,21)

Hogyan olvassuk a Bibliát?

Ha most kezdjük olvasni, akkor kezdjük el az Újszövetséggel. Olvassuk rendszeresen, folyamatosan, vagyis kezdjük Máté evangéliumával és folytassuk a többivel. Szánjunk rá naponta legalább egy félórát, de lehetőleg többet. Kezdjük a csendes óránkat imádsággal! Kérjük Isten Lelkének segítségét az olvasottak megértéséhez! Ne olvassunk többet, mint egy rész, inkább kevesebbet, de azt olvassuk el kétszer is, gondolkozva az olvasottakon.

Ha már elolvastuk legalább egyszer és újból kezdjük olvasni, akkor jó, ha elolvassuk a többi igeverset, ahová küld a szövegben előforduló kis csillag vagy kereszt. Az igeszakasz alatt megjelöli azt a másik helyet, ahol előfordul az a szó vagy az a gondolat, például: Luk 22,12 - ami azt jelenti, hogy Lukács evangéliuma 22. rész, 12. vers. (Bocsánat a részletességért, de gondolok azokra, akik eddig még nem olvastak Bibliát)

Ne olvassuk a Bibliát találomra, ahová épp kinyílik! Elsősorban azért, mert ezzel lealacsonyítjuk a Biblia fontosságát azzal, hogy babonásan kinyitjuk valahová, remélve, hogy ott kapunk választ kérdéseinkre. Ez nem keresztyéni gondolkozás! Másodsorban azért, mert ha nem olvasom el egészében, akkor egyes részek hiányozni fognak az ismeretemből. Ezért nem fogom megérteni az összefüggéseket, nem alakul ki bennem egy összeálló kép a Biblia tanításából.

Higgyük el: Isten mindig tud választ adni nekem abból a részből is, ahová épp aznap értem a Biblia olvasásával. Csak olvassuk mindig figyelmesen és hittel, mert csak így fogunk világosságra jutni!

Ne feledjük: „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített. ”

(II Tim 3,16.17)

Ha tehát én kiugrok részeket, akkor lehet pont egy nagyon fontos tudnivalót ugrok ki, amiért egy tévtanító engem majd félrevezethet, és ez az üdvösségembe kerülhet!

Legyen fontos nekünk saját üdvösségünk és mások üdvössége is! Olvassuk ezért hittel, folyamatosan és kitartóan a Szentírást,

„Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére:

Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és a tanításnak akármi szele, az emberek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által.

Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől növekedjünk abban, aki a fej, a Krisztusban;”(Eféz 4,13-15)

„Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: és ömlött az eső, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.” (Mt 7,24.25)

Marosvásárhely, 25 január 2001 Cismaş Mária