AZ  IGE  FÉNYÉBEN

Tudod-e kinek szolgálsz?

„Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.” (Ján. 8.34)

A Szentírás tanításaiból tisztán kitűnik, hogy az ember vagy Istennek szolgál vagy a Sátánnak. Nincs „arany középút”. Az Úr Jézus mondja:

„Aki velem nincs,  ellenem van;” (Luk.11,23), és azt is mondja, hogy  „Senki sem szolgálhat két  úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.”  (Mát. 6.24)

Isten a teremtéskor az embereknek adta a földet, hogy uralkodjanak rajta. De a bűnbeesés miatt a föld feletti hatalom a Sátán kezébe került, aki megrontotta az első emberpárt. Azóta az emberek, akik erre a földre születnek, azok lelki sötétségben vannak, elszakadva Istentől, a Sátán és bűn hatalmában. Nem ismerik Istent és nem is keresik, mert nem is tudják, hogy létezik. Bár a vágy sokukban megvan, de míg Isten nem kezdi vonzani őket, addig magunktól képtelenek megkeresni Őt.

A Jézus idejében élő zsidók azt mondták neki: „Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mi módon mondod te, hogy szabadokká lesztek?” (Jn.8,33) Nekik válaszolta Jézus a fent említett igét: „Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.” (Ján. 8.34).

Mert bár külsőképpen, emberileg láthatóan nem szolgáltak senkinek, szabad nemzet tagjai voltak, mégis ők a bűnnek,  a Sátánnak szolgáltak.

Többektől hallottam, hogy ők nem akarnak Istennek szolgálni, nem akarnak lemondani bizonyos dolgokról (szokásokról, hobbykról), mert ők szabadok akarnak lenni. Ők nem tudják, hogy Isten nélkül nem szabadok, hanem rabszolgái a Sátánnak. Próbáljon csak megszabadulni valaki az alkoholtól, a drogtól vagy bármilyen berögződött „szokásától”, és meg fogja látni, hogyha akar sem tud megszabadulni tőle. Szolgája a bűnnek! És még csak nem is tudja, nem is látja, mert sötétségben van.

Jézus a tanítványainak, akik már világosságban jártak, azt mondta: „Ha azért a benned levő világosság sötétség, mekkora akkor a sötétség?!” (Mát.6,23). Mi, akik már megtértünk és úgy érezzük, világosságban járunk, a mi világosságunk Isten előtt még mindig sötétség. Hát akkor az a sötétség, amiben az Istent nem ismerők élnek, az mekkora lehet?

Mert,  ha  már Isten szerinti életet szeretnénk élni,  már Ők követjük a keskeny úton, még akkor is a bennünk levő bűn, az elő-elő tör valamilyen formában: hol megbántunk valakit, hol elmulasztunk valamit megtenni, hol egy rossz szokásunk tér vissza. Az ó-emberünk kipusztíthatatlan, mint egy ezer fejű sárkány. Ha sikerül levágnunk egyik fejét, más nő ki helyette.

Pál apostolnak, mint a többi apostolnak is, küldetése volt az Úr Jézustól. Neki azt mondta, hogy menjen el a pogányokhoz, „Hogy

megnyissad szemeiket, hogy sötétségből és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit

által.” (Ap.csel.26,18). Ebben a mondatban benne van az is, hogy mindaddig, míg nem térünk meg, addig sötétségben élünk, a Sátán hatalma alatt. De ha megtérünk bűneinkből, akkor a megszenteltek közt nyerünk osztályrészt.

Az Úr Jézus mondja „Ha a Fiú megszabadít titeket, akkor valósággal szabadok lesztek.” (Jn.8,36). Csak ha az Övéi leszünk, csak akkor leszünk igazából szabadok! Az Ő közelében látni fogjuk már mi a bűn és mi nem, és már nem fogunk bűnt elkövetni, mert már nem érzünk semmi hajlandóságot rá. Látjuk, hogy az rossz, és elkerüljük, anélkül, hogy erre különösebben kellene vigyáznunk, mert már világosságban élünk és nincs közösségünk a sötétség cselekedeteivel. Igyekezni fogunk csak jót cselekedni, a Krisztus szeretetével szeretni, másokat segíteni. Megtapasztaljuk mi az igazi szabadság, ahol nincs már kényszerítő erő a rossz felé (legyen az bármilyen természetű is). Sokan megszabadultak az alkoholtól, drogtól, rossz hajlamaiktól, vagy helytelen életvitelüktől. Az Isten szerinti szabadságban pedig megtapasztalhatjuk Krisztus békessé-gét is, amelyet csak nála kaphatunk meg. Megszabadulunk a haláltól való félelemtől is, mert tudjuk, hogy benne örök életet kapunk. Tehát ha a testünk meghal, az nem teljes megsemmisülést jelent, mert lelkünk tovább él, várakozva a feltámadásra, mikor Krisztus dicsőséges testéhez hasonló testet kapunk (Fil.3,21). De ez csak akkor lesz így, ha már itt átadtuk az életünk feletti uralmat Jézus Krisztusnak, és Őt követjük a keskeny úton.

„gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testeitekben, hogy engedelmeskedjetek neki az ő kívánságaiban: se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek. Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.” (Róm.6,11-14)

Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet  a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Róm.6,23)

Marosvásárhely, Vártemplom, 2002.11.15.              Cismaşné K