<!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:"Cambria Math"; panose-1:0 0 0 0 0 0 0 0 0 0; mso-font-charset:1; mso-generic-font-family:roman; mso-font-format:other; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:0 0 0 0 0 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-unhide:no; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; margin:0in; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; mso-layout-grid-align:none; punctuation-wrap:simple; text-autospace:none; font-size:12.0pt; mso-bidi-font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman","serif"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:HU; mso-fareast-language:RO;} .MsoChpDefault {mso-style-type:export-only; mso-default-props:yes; font-size:10.0pt; mso-ansi-font-size:10.0pt; mso-bidi-font-size:10.0pt;} @page Section1 {size:8.5in 11.0in; margin:1.0in 1.0in 1.0in 1.0in; mso-header-margin:.5in; mso-footer-margin:.5in; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

AZ IGE FÉNYÉBEN

Beszédünk

„Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt, megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló.” (Jak 1,26)

Beszédünk olyan, mint egy virágos kert: tele gyönyörű virágokkal, de mellettük ott vannak a gyomok is. Mint bármilyen kert, ha nem gyomlálják és nem gondozzák, akkor a gyomok és tövisek elszaporodnak. Ha pedig teljesen elhanyagolják a kert gondozását, akkor a sok gyom teljesen benövi a kertet és a virágok kipusztulnak.

Minden „virág” vagy „gyom” gyökere, mely beszédünket alkotja, a szívünkből nő ki, vagyis ami a szájból jön ki, az a szívből származik,

amiképpen mondja az Úr Jézus: „A jó ember az ő jó szívének kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat. De mondom néktek: minden hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.” (Mt 12,35.36), és  „Amik pedig a szájból jőnek ki,  a  szívből  származnak,  és azok fertőztetik meg az embert.” (Máté 15,18)

Nem is vesszük észre, hogy mennyit tudunk ártani másoknak, mennyit tudunk vétkezni mások ellen szavainkkal, beszédünkkel. Sokan dobálóznak a szavakkal, nagyokat mondanak, csúfolkodnak másokkal, élcelődnek mások kárára, bántó, lenéző vagy trágár szavakat használnak, esküdöznek, és a rosszabbik esetben még káromkodnak is. Ráadásul a szavaknak nincs már hitelük se, mert nincs meg az erkölcsi alapjuk. Mondják, de nem igaz, esküsznek és még annyira sem igaz. Az Úr Jézus

pedig azt mondja: „Én pedig azt mondom néktek: teljességgel ne esküdjetek; ... Hanem legyen a ti beszédetek: úgy úgy; nem nem; ami pedig ezeken felül van, a gonosztól vagyon.” (Mt 5,34a.37) A kimondott szónak értéke kellene legyen! Az életem, a cselekedeteim szavaimnak az „aranyfedezete”. Azok kell bizonyítsák, hogy igazat mondok.

Jakab apostol azt mondja: „a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen  nagy  erdőt  felgyújthat:  a  nyelv is  tűz,  a gonoszság egész világa.   Olyan  a  nyelv  tagjaink  között,  hogy  az  egész  testünket beszennyezi, és lángba borítja egész  életünket,  miközben  maga is lángba borul a gyehenna tüzétől.” és „a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos

méreggel.” (Jak 3,5.6.8).

Ha nem térünk meg bűneinkből és nem adjuk át a szívünk feletti uralmat az Úr Jézusnak, hogy ő uralkodjon bennünk és ő vezessen minket, akkor sosem fogjuk tudni megszelídíteni nyelvünket, mely olyan nagyon sok bajt okoz. Még így is fogunk olyant mondani, amit nem kellene, de legalább bocsánatot tudunk kérni, ha vétkeztünk

beszédünkben. „Aki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség: annak barátja a király.” (Péld. 22,11) És mit mond az Úr Jézus? „Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok nektek.” (Jn 15,14)

Mit is kell tennünk, hogy meg tudjuk fékezni nyelvünket? Ahogy Pál apostol mondja: „Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, és felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk.”

(Eféz. 4,22-25). Vagyis a bűneiből megtért ember, aki már az Úr Jézusnak átadta a hatalmat élete felett, azt már Isten újjászülte Lelke és igéje által, és ő már nagyon komolyan fogja venni az Isten parancsolatait és az Úr Jézus tanításait, és azok szerint próbál élni. Olvassuk rendszeresen a Bibliát, hogy Krisztus beszéde lakozzék bennünk gazdagon és ezután ez irányíthassa a mi életünket. Legyen példaképünk is az Úr Jézus (amellett, hogy Urunk!), aki így tanít minket: „Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.” (Máté 11,29). Róla pedig így tesz bizonyságot Péter apostol: „Aki bűnt nem cselekedett, sem szájában álnokság nem találtatott: aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélkezőre.” (I Pét.

2,22.23). Kérjük az Úr Jézus segítségét, hogy elhagyhassuk a nem hozzá illő beszédeket. „Gondozzuk a szívünket” Isten igéjével, kigyomlálva a „gyomokat”, melyek nem Isten szerintiek.

Tisztogatva szívünket, beszédünket is igyekezzünk megtisztítani:

„Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat: haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet.” (Kol. 3,8)

Még titokban se mondjunk rosszat, mert: „Aki titkon rágalmazza az ő felebarátját, elvesztem azt; a nagyravágyót és kevélyszívűt, azt el nem szenvedhetem.” (Zsolt 101,5)

Ne legyünk sokbeszédűek, mert: „A sok beszédben elmaradha-tatlan   a   vétek;   aki   pedig   megtartóztatja   ajkait,   az   értelmes.”

(Péld.10,19)

Ne  is  erősítsük  esküvéssel  amit  mondunk,  miként  tanít  minket Jakab apostol: „Mindeneknek előtte pedig ne esküdjetek, atyámfiai, se az égre, se a földre, se semmi más esküvéssel. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem nem; hogy kárhoztatás alá ne essetek.” (Jak. 5,12)

Ne átkozódjunk, mert az ige azt mondja: „Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt;” (Zsolt 109,17), vagyis az az átok, amit másra kérnek visszaszáll az átkozódó fejére. Legyünk mi is olyanok mint Jób, aki azt

mondta, hogy „nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére.