HIT REMÉNY SZERETET

AZ IGE FÉNYÉBEN

Beszédünk

„Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt, megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló.” (Jak 1,26)

Beszédünk olyan, mint egy virágos kert: tele gyönyörű virágokkal, de mellettük ott vannak a gyomok is. Mint bármilyen kert, ha nem gyomlálják és nem gondozzák, akkor a gyomok és tövisek elszaporodnak. Ha pedig teljesen elhanyagolják a kert gondozását, akkor a sok gyom teljesen benövi a kertet és a virágok kipusztulnak.

Minden „virág” vagy „gyom” gyökere, mely beszédünket alkotja, a szívünkből nő ki, vagyis ami a szájból jön ki, az a szívből származik,

amiképpen mondja az Úr Jézus: „A jó ember az ő jó szívének kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat. De mondom néktek: minden hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.” (Mt 12,35.36), és „Amik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert.” (Máté 15,18)

Nem is vesszük észre, hogy mennyit tudunk ártani másoknak, mennyit tudunk vétkezni mások ellen szavainkkal, beszédünkkel. Sokan dobálóznak a szavakkal, nagyokat mondanak, csúfolkodnak másokkal, élcelődnek mások kárára, bántó, lenéző vagy trágár szavakat használnak, esküdöznek, és a rosszabbik esetben még káromkodnak is. Ráadásul a szavaknak nincs már hitelük se, mert nincs meg az erkölcsi alapjuk. Mondják, de nem igaz, esküsznek és még annyira sem igaz. Az Úr Jézus

pedig azt mondja: „Én pedig azt mondom néktek: teljességgel ne esküdjetek; ... Hanem legyen a ti beszédetek: úgy úgy; nem nem; ami pedig ezeken felül van, a gonosztól vagyon.” (Mt 5,34a.37) A kimondott szónak értéke kellene legyen! Az életem, a cselekedeteim szavaimnak az „aranyfedezete”. Azok kell bizonyítsák, hogy igazat mondok.

Jakab apostol azt mondja: „a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy az egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől.” és „a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos

méreggel.” (Jak 3,5.6.8).

Ha nem térünk meg bűneinkből és nem adjuk át a szívünk feletti uralmat az Úr Jézusnak, hogy ő uralkodjon bennünk és ő vezessen minket, akkor sosem fogjuk tudni megszelídíteni nyelvünket, mely olyan nagyon sok bajt okoz. Még így is fogunk olyant mondani, amit nem kellene, de legalább bocsánatot tudunk kérni, ha vétkeztünk

beszédünkben. „Aki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség: annak barátja a király.” (Péld. 22,11) És mit mond az Úr Jézus? „Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok nektek.” (Jn 15,14)

Mit is kell tennünk, hogy meg tudjuk fékezni nyelvünket? Ahogy Pál apostol mondja: „Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, és felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk.”

(Eféz. 4,22-25). Vagyis a bűneiből megtért ember, aki már az Úr Jézusnak átadta a hatalmat élete felett, azt már Isten újjászülte Lelke és igéje által, és ő már nagyon komolyan fogja venni az Isten parancsolatait és az Úr Jézus tanításait, és azok szerint próbál élni. Olvassuk rendszeresen a Bibliát, hogy Krisztus beszéde lakozzék bennünk gazdagon és ezután ez irányíthassa a mi életünket. Legyen példaképünk is az Úr Jézus (amellett, hogy Urunk!), aki így tanít minket: „Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.” (Máté 11,29). Róla pedig így tesz bizonyságot Péter apostol: „Aki bűnt nem cselekedett, sem szájában álnokság nem találtatott: aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélkezőre.” (I Pét.

2,22.23). Kérjük az Úr Jézus segítségét, hogy elhagyhassuk a nem hozzá illő beszédeket. „Gondozzuk a szívünket” Isten igéjével, kigyomlálva a „gyomokat”, melyek nem Isten szerintiek.

Tisztogatva szívünket, beszédünket is igyekezzünk megtisztítani:

„Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat: haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet.” (Kol. 3,8)

Még titokban se mondjunk rosszat, mert: „Aki titkon rágalmazza az ő felebarátját, elvesztem azt; a nagyravágyót és kevélyszívűt, azt el nem szenvedhetem.” (Zsolt 101,5)

Ne legyünk sokbeszédűek, mert: „A sok beszédben elmaradha-tatlan a vétek; aki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes.”

(Péld.10,19)

Ne is erősítsük esküvéssel amit mondunk, miként tanít minket Jakab apostol: „Mindeneknek előtte pedig ne esküdjetek, atyámfiai, se az égre, se a földre, se semmi más esküvéssel. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem nem; hogy kárhoztatás alá ne essetek.” (Jak. 5,12)

Ne átkozódjunk, mert az ige azt mondja: „Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt;” (Zsolt 109,17), vagyis az az átok, amit másra kérnek visszaszáll az átkozódó fejére. Legyünk mi is olyanok mint Jób, aki azt

mondta, hogy „nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére.

Címkék: beszÉdÜnk beszédünk

Kommentáld!

Hozzászólások

Ferencziné Máté Edith Borbála üzente 14 éve

Sajnos ezzel a problémával nincs egyedül.De nemcsak a trágár szavakra, hanem másokat okkal, ok nélkül megsértő szavakra is gondolok. Azt hiszem az önfegyelmet kellene először is megtanulnunk és gyakorolnunk.Én saját magamat is ide sorolom. ( Mondjuk számoljunk el 10-ig) Aztán talán ha megtanulunk a Bibliából egy-egy kedvenc idézetet és azokat többször felmondjuk magunknak, reméljük belénk szívódik lassacskán. Pl.:
" Van, aki meggondolatlanul olyanokat mond, mint amilyen a tőrszúrás, a bölcsek nyelve viszont gyógyír" ( Példabeszédek 12/18)
vagy: "Aki vigyáz szájára és nyelvére, megőrzi lelkét a nyomorúságtól" ( Példabeszédek 15/1) - / Új Világ fordítás/

Előzmény

Válasz

KERTÉSZ SÁNDOR üzente 14 éve

Bizony még nekem is problémám van ezzel.
Imádkozzatok értem, hogy el tudjam hagyni a trágár szavakat, köszönöm.

Válasz

szabó lászlóné üzente 14 éve

Bizony nagyon igazak ami ide levan írva.A mai rohanó világban nagyon sokszor vagyunk idegesek, olyat is mondunk amit nem kéne, mert azzal semmit nem oldunk meg.Isten halja szavainkat.Az ő segítségére van szügségünk.Isten szeretete minden hol ott van.Sokszor érzem a jelenlétét.

Válasz

Új bejegyzés

Blog szerkesztése

Közösségben Mindenben