A kánai menyegzőn Isten természete mutatkozik meg, amikor egy természetfeletti csoda során a víz átváltozik nemes, érett borrá, kihagyva a bor készítéséhez szükséges valamennyi állomást és összetevőt: nincs szőlő, mint alapanyag, nincs szüret, mint préselési folyamat, nincs hordóban érlelés, a vízben nincs cukor, amiből a nemes bor az erejét nyerhetné, és az idő sem áll rendelkezésre, amely alatt egy bor igazán jó borrá nemesedik.
Ugyanaz történik, mint amikor Áron vesszeje kivirágzik, vagy amikor Ezékiel könyvében a száraz csontokból élő, erős hadsereg áll elő, vagy amikor Lázár kisétál a sírból.
Isten természetfeletti módon közbeavatkozik, és nyilvánvalóvá válik, ahogy a természet meghaladja önmagát, fölülemelkedik saját alapelvein: a tér kitágul, az idő elgörbül, az anyag átváltozik, és a halandó, romlott világba isteni energiák áradnak ki.
Így van ez minden evilági dologgal és jelenséggel, amelyben Isten természete megnyilvánul. A minden élő szervezetre érvényes természetes bomlás-, romlás- és halálfolyamatok visszafordulnak: a beteg meggyógyul,a vak újra lát, pár kenyérrel és néhány hallal ezrek laknak jól, a meghaltak csontjaira inak, izmok és egészséges bőr kerül, a halott kisétál a sírból.
Ez az isteni erő változtatja érett, nemes borrá a büdös mosdóvizet, hogy a rejtőzködő Isten csodálatos természete nyilvánvalóvá legyen az emberek előtt.
Forrás: Bolyki László - Pedig mi azt hittük; 157.oldal
Kommentáld!