A saját szívünkkel való törődés nem önzés; igazából ezzel kezdődik a szeretet.
Igen, mások érdekében törődünk a saját szívünkkel. Ellentmondásnak tűnik? Pedig, egyáltalán nem az.
Mit tudsz másoknak adni, ha a szíved üres, kiszáradt és letört? A szeretet a legfontosabb. A szíved nélkül viszont nem tudsz szeretni, és nem tudsz jól szeretni, ha a szíved nincsen jól.
Amikor arról van szó, hogy másokat szeressünk, tudnod kell ezt: ahogyan a saját szíveddel bánsz, úgy fogsz bánni a többiek szívével is. Ez a bölcsesség rejlik Jézus szavaiban, amikor azt mondja, szeressünk másokat úgy, mint magunkat (Márk 12:31).
Ha elutasító vagy a saját szíveddel szemben, akkor a másokéval is az leszel.
Ha saját szíveddel szemben a tökéletesség a mérce, akkor a másokéval szemben is az lesz.
Ha a teljesítmény és a hatékonyság a legfontosabb elvárás a saját szíveddel szemben, akkor ugyanezt a nyomást fogod mások szívére helyezni.
„De” – tiltakozol – „másokkal szemben nagyon irgalmas vagyok, csak magammal szemben vagyok irgalmatlanul kemény.” Évekig így érveltem. Azonban, a dolog nem így működik.
Ha meg is próbálunk másokkal szemben irgalmat gyakorolni, miközben saját magunkat ostorozzuk, akkor mások látni fogják, hogyan bánunk a saját szívünkkel, és azt fogják gondolni, hogy előbb vagy utóbb ugyanezt fogjuk velük is tenni. És igazuk van. Végül, elkerülhetetlenül, velük is kemények leszünk.
Bánj hát jól a saját szíveddel!
Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet! (Példabeszédek 4:23)
Kapcsolódó bejegyzések:
A NAGYOBB TÖRTÉNET
KÍSÉRTÉS
REMÉNY