Évközi 16. hét
Jer 1,1.4-10
Jeremiásnak, Helkija fiának az igéi, aki az Anatótban, Benjamin földjén élő papok közül való volt. Így hangzott az Úr igéje hozzám: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, ismertelek, és mielőtt kijöttél anyád méhéből, megszenteltelek; prófétául rendeltelek a nemzetek számára.” Erre így szóltam: „Jaj, Uram, Isten! Íme, nem tudok én beszélni, hiszen gyermek vagyok!” De ezt mondta nekem az Úr: „Ne mondd azt: »Gyermek vagyok«, hanem menj el, ahová csak küldelek, és mondd el mindazt, amit parancsolok neked! Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megmentselek!” – mondta az Úr. Majd kinyújtotta kezét az Úr, hozzáérintette a számhoz, és így szólt hozzám az Úr: „Íme, szádba adtam igéimet! Nézd, a mai napon a nemzetek és a királyságok fölé rendeltelek, hogy gyomlálj és irts, hogy pusztíts és rombolj, hogy építs és ültess!”
Mt 13,1-9
Azon a napon Jézus kiment a házból és leült a tenger mellett. Nagy tömeg gyűlt össze körülötte. Beszállt egy bárkába, leült, az egész tömeg pedig a parton állt. Sok mindent elmondott nekik példabeszédekben: „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetette a magot, némelyik mag az útfélre esett. Jöttek a madarak és fölszedegették. Más magok köves helyre estek, ahol nem volt sok földjük. Hamar kikeltek, mert nem voltak mélyen a földben. De amikor a nap felkelt, megperzselődtek, s mivel nem volt gyökerük, elszáradtak. Néhány másik a tövisek közé esett. A tövisek felnőttek és elfojtották őket. Végül más magok a jó földbe hullottak. Ezek termést hoztak, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, ismét másik harmincszorosat. Akinek van füle, hallja meg!”
Isten rád is olyan küldetést bíz, amely meghaladja erőidet és képességeidet. Nem az az igazi küldetésed, amit magad választasz, amit hajlamaidhoz, adottságaidhoz illőnek találsz. S ha nem vagy hajlandó az Úr szavára bátran elindulni oda, ahová küld téged, akkor tudd meg, saját önmegvalósításod áldozatává válsz, foglya maradsz egy olyan világnak, amely előbb-utóbb nagyon szűkös, szomorú és sivár lesz számodra.
Az sem lehet kifogás, hogy még fiatal vagy. Nem az érik meg az Istentől reá bízott küldetésre, aki elér egy bizonyos kort, hanem aki felfogja, amit az Úr ígért neki, amikor így szólt: „Én veled vagyok és megoltalmazlak.” Az ígéri ezt neked, aki megalkotott téged anyád méhében, de már azelőtt, egy örökkévalóságon át ismert, szeretett és kiválasztott téged, hogy megszenteljen, vagyis az ő isteni életéből részt adjon neked.
Merülj el egy kicsit saját létezésed titkának szemlélésében. A létezés, amit azzal az egyszerű szóval fejezünk ki, hogy „vagyok”, olyan csoda, amelyet nem lehet feldarabolni, megszámolni, lemérni, vagyis kívül esik a természettudományok vizsgálódási körén. Mégis van létezés. Most ne arra figyelj csupán, hogy milyen vagy: férfi vagy nő, jó képességű vagy kevésbé tehetséges, idős vagy fiatal, hanem arra figyelj, hogy gyökereid a létezés mélyébe nyúlnak, amely mindenestül a teremtő Isten után kiált. Ő az, aki ezt mondja magáról: „Én vagyok, aki vagyok”, tehát nem csupán a minden más létezés alapját adó, további okot nem feltételező lét maga, hanem öntudatos, személyes létezés, amelyből egyedül nyer magyarázatot a mi személyes voltunk is.
Prófétai küldetésünk emberségünk e legmélyebb titkából ered. Ha életünket nem ebben a mélységben éljük, ha gyökereinket nem hagyjuk az isteni ígéretek világába lenyúlni, meghamisítjuk Istennek Jézus Krisztusban adott üzenetét s menthetetlenül kudarcot vallunk. Nem elég szavakkal, életünkkel is hirdetnünk kell az evangéliumot, ehhez a tanúságtételhez azonban elengedhetetlen létezésünk legmélyebb titkainak elragadtatott szemlélése, melynek során Teremtőnk megfürdet a létezés kristálytiszta patakjában, s mivel velünk van, erősek, tiszták, s legyőzhetetlenek leszünk.
Kommentáld!