Uram, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotása vagyunk mindannyian. (Ézs 64,7)
A polcomon lévő legtöbb amerikai őslakosok által készített edényt azért vásároltam, mert művészi alkotásoknak tartom őket.
De a legértékesebb egy befejezetlen bögre. Ezt Marilyn, a hopi származású barátnőm ajándékozta nekem három évvel ezelőtt. Maga gyűjtötte az agyagot az otthona közelében lévő fennsíkról, majd megmunkálta, és edényt formált belőle.
Ott tartózkodásomkor szoros barátság alakult ki közöttünk.
Eljövetelemkor a kis bögrét a kezembe tette, és könnyes szemmel suttogta:
"Nem volt lehetőségem befejezni, de szeretném neked adni." Azért értékelem sokra ezt a bögrét, mert olyan valaki készítette, akihez szoros barátság fűz.
Ahogy idősödöm, úgy érzem, hogy egy befejezetlen edény vagyok.
Első pillantásra csak az őszülő hajamat, és az újabb ráncokat látom.
Megkérdőjelezem az értékességemet.
Az öregedés folyamatát senki nem állíthatja meg, de mi a szépség világi értelmezésétől elfordulva megnézhetjük, mit tart a Biblia értékesnek bennünk.
A Biblia azt mondja, Isten a fazekas, mi pedig az agyag (Ézs 64,7).
Értékünket az a személy adja, aki teremtett bennünket.
A fazekas nem csak a születésünkkor formált meg minket, hanem folytatja munkáját minden nap, hogy szerető kezei által új teremtésekké legyünk.
Imádság: Urunk, Istenünk, köszönjük, hogy szeretettel formálsz minket. Ámen.
Isten saját teremtményei vagyunk, ezért értékesek vagyunk.
Jill Allen Maisch (Maryland, USA)
IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK ÉRTÉKTELENNEK ÉRZIK MAGUKAT!
Kommentáld!