Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot. (Jn 16,33)
Csípős, hűvös idővel indult a nap. Megkönnyebbültünk a késő nyári hőség után. A 2001. szeptember 11-i vihar előtti nyugalom volt. A gyerekek iskolában voltak. Rengeteg elintéznivalóm volt, s férjem, aki pilóta, a repülőtérre tartott. Csak egy szokásos napnak indult, amíg meg nem hallottuk a híreket.
Ahogy fotelbe roskadtan az ikertornyok összeomlását néztem, elöntött a pánik. A biztonság és védettség érzése elpárolgott belőlem. Nemcsak az országunkat támadták meg, fegyvernek is épp olyan típusú repülőgépet választottak, amilyet a férjem szokott vezetni.
Most egyetlen repülőgépet sem engedtek felszállni, a jövő bizonytalanná vált.
Kétfajta aggodalom is gyötört: egyrészt arra vágytam, hogy minden pilóta biztonságban legyen, ugyanakkor a férjem munkájáért is aggódtam. Mielőtt a kétségbeesés teljesen úrrá lett volna rajtam, leültem elolvasni Isten igéjét.
A fenti vers hangosan és tisztán szólt hozzám, arra emlékeztetve, hogy Isten Krisztusban legyőzte a világot. S ha Isten az egész világot legyőzte, akkor képes arra is, hogy vigyázzon rám. A kétségbeesés idején Isten békességet kínál nekünk.
Imádság: Békesség Istene, köszönjük szereteted erejét, amely legmélyebb csüggedésünket is legyőzi. Tarts minket a szíved közelében mindig. Ámen.
Isten ismeri fájdalmainkat, és mindig közel van hozzánk.
Mary Annslee Urban (Észak-Karolina, USA)
IMÁDKOZZUNK A PILÓTÁKÉRT!
Kommentáld!