Békesség néktek! Visszajöttem,
három nagy éj maradt mögöttem,
három sötét nagy éjszaka.
A békétlenség szülte őket,
a halált és a szegverőket, –
s a Golgotának hét szava
vád a békétlen élet ellen.
Békesség néktek! Ez a Szellem,
a Lélek, a Test szava most.
Parancs. A Feltámadott adja,
mert azt szeretné, azt akarja:
húsvéti hitben járjatok!
Miért, hogy össze sose fértek,
hogy könyörögtök, egyre kértek,
de tenni érte ki akar?
Engedni magunk önzéséből
nem csak beszélni a békéről
de tenni érte: diadal!
Tanítványaim vagytok nékem,
miért élnétek hát sötétben? –
húsvéti szép nap fénye ég!
Induljatok ezzel a fénnyel,
ezzel az élő békességgel,
legyen mindenütt békesség!
/Kárász Izabella/
BÉKESSÉG NÉKTEK!
Krisztus feltámadt!
Valóban feltámadt!
– hirdetik a sírnál járt asszonyok.
De a tanítványok hitetlenül
bezárkóznak.
Zárt ajtók mögött idézgetik
emlékeiket, csalódásaikat.
Vádolják Istent,
nem csalta-e meg
saját magát és barátait?
Nem tette-e őket nevetségessé
mindenki előtt?
Vádolják a népet:
hogyan ujjongott feléje,
elfogadta segítségét,
hallgatta igéit,
aztán halálra ítélte.
Vádolják önmagukat:
Nem hagyták-e el Őt
gyáván a bajban?!
Zárt ajtók mögött
szállnak perbe Istennel, a világgal, önmagukkal.
De Jézus behatol a zárt ajtón át
bezárt szívükbe.
S ahogyan egykor a hullámoknak
csendet parancsolt,
kinyújtja kezét a panaszok és önvád
vigasztalan háborgása fölé:
Békesség néktek!
Feltámadott,
a Te békeköszöntésed
több, mint köszöntés!
Győzelmed az és aratásod!
Azért lettél testté,
hogy békét szerezz.
Azért éltél, tanítottál,
szerettél és szenvedtél.
Azért szálltál le
a Halál mélységébe.
Megszerezted a békességet.
És most hozod a békességet.
Te vagy a békesség!
Megbékéltetted az embert
Istennel és önönmagával,
hogy mint megbékélt, legyen
embertársai testvére, barátja.
Feltámadott!
Rejts el békességedbe
minket, barátainkat, ellenségeinket –
embereket és állatokat –
korokat és tereket –
most és mindörökre!
Ernst Lange
ford.: Túrmezei Erzsébet
Kommentáld!