„Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.”

Mt 5,9

Egy William nevű nyolcéves kisfiú ezt írta egyszer a lelkészének: „Kedves lelkész bácsi, tudom, hogy a Jóisten azt akarja, hogy mindenkivel békességben éljünk, de Ő még soha nem találkozott a testvéremmel. Őszinte híve, William.”

Fogadjunk, hogy bármelyikünk írhatna hasonló levelet. Ugye, mindig van valaki, aki nagyon, de nagyon tud irritálni? Egy ilyen világban, ami tele van idegesítő meg bajkeverő emberekkel, szinte lehetetlen feladatnak tűnik a békességszerzés. A bűn világába születünk bele, nem hozunk magunkkal ösztönös békességszerző reakciókat. Inkább védekező mechanizmusunk indul be, és igyekszünk visszaütni, ha megtámadnak. Másik megoldásként magunkba fordulunk, elzárkózunk a világ és a probléma elől, eltemetjük feldolgozás nélkül. Ezért igyekeznek a szülők és nevelők arra szoktatni a gyermekeket, hogy békésen oldják meg a vitáikat.

Bár én már nem vagyok copfos kislány, akinek lüke fiúk rángatják a haját az iskolaudvaron, de még mindig nem sikerül mindig helyesen reagálnom, ha valaki felbosszant. Nehéz békességszerzőnek lenni olyan emberekkel, akiket nem kedvelek.

Pedig Isten mintát adott nekünk, hogyan kell a béke útján járni. Mikor mi engedetlenségünkkel megsértettük, Isten kezdeményezte a kiengesztelődést Fia kereszthalála által. Jézus áldozata és megváltása megszabadít saját védekező reakcióim vagy bezárkózásom rabságából. Megnyílt számomra az út Jézus békessége felé, ami lehetővé teszi, hogy magam is békességszerzővé váljak.

Nemrég volt egy komoly konfliktusom valakivel, s elém került a fenti ige, a Mt 5,9: „Boldogok a békességszerzők…”

Először, mikor elolvastam, így gondolkoztam: „Megtanulom ezt az igét, és bumm: békességszerző leszek”. Meg is tanultam. De - ki hitte volna? – nem lett belőlem békességszerző a következő konfliktusnál sem.

Rájöttem, hogy mélyebben meg kell értenem, mi a békességszerzés, ezért beleástam magam a Szentírásba.

Ha az eredeti szöveget nézzük, kiderül, hogy az itt használt békesség szó harmóniát, biztonságot, nyugalmat jelent.

Ezek a szavak azt az állapotot jelzik, amit Jézus hoz az életünkbe. Azzal, hogy Őt követjük, megkapjuk tőle a békességszerzés képességét. Ha a békességen munkálkodunk, azt ígéri, hogy Isten fiainak fognak mondani. Ábrázolódni fog rajtunk a béke, amit Tőle kaptunk.

Azért mondja tehát Jézus, hogy „boldogok” vagyunk, ha a békességen dolgozunk, mert ha békességszerzők vagyunk, Isten gyermekeiként képviselni tudjuk az Ő lényének mélységét.

Néhány ember nagyon messzire elmegy, hogy bizonyítsa az igazát. A büszkeség, az arrogancia meggyőzi őket, hogy a kompromisszumkeresés, az ellentétek félretolása gyengeséget jelez. Pedig ha felfogjuk, mi Isten fogalma a békességszerzőkről – akik harmóniát, biztonságot, nyugalmat hoznak egy nehéz helyzetbe – biztonságban érezhetjük magunkat, és nyugodtak maradhatunk a konfliktus közben is. Nem ijedünk meg, mert Isten gyermekei vagyunk.

Mikor eleresztjük a sérelmeket, békességszerzők vagyunk. Amikor elsőként mondjuk azt, hogy „Bocsáss meg”, vagy „Sajnálom”, békességet hozunk. Amikor nyugodt hangon beszélünk ordítozás helyett, békésebbé tesszük a szituációt. Ha megtanulunk békességet nyújtani úgy, ahogy Jézus nyújtja nekünk, az Ő békessége át fogja járni az életünket.

Komoly kihívás lehet a békességszerzés, és nem jön mindig magától. De sose felejtsük el, hogy minden konfliktusban megkapjuk a lehetőséget a békés megoldásra. Harmóniát, biztonságot, nyugalmat adhatunk tovább, mert ezt kaptuk Jézus halála és feltámadása által.

Uram, te vagy A Békességszerző. Segíts, hogy Rád tekintsek, ha nehéz helyzetbe kerülök. És hogy békességet hozzak a másokkal való konfliktusokba.  Ámen.