Beszámoló a május 22-i Adullám Összejövetelről>
>
Kedves Barátaim!>
>
Életemben először részt
vettem az Adullám Evangélista Szolgálat
– Ébredési Összejövetelén, ami
2010.május 22-én volt a Budaörsi úton.>
Ahhoz, hogy
megértsétek miért voltak ezek a dolgok
számomra megdöbbentőek, el kell mondanom, hogy jelenleg a
Bibliával ismerkedem, még csak nagyon keveset ismerek
belőle. Nem kaptam vallásos neveltetést, (amit már
a mai napon nem is bánok) a környezetemben kevés
ember volt aki hitte az Istent! Sajnos még most sem elég
erős a hitem.>
>
Kerestem a helyem, évek teltek
el: elmentem egy-egy templomba, gyülekezetbe, de sohasem
vágytam vissza, nem éreztem, hogy „haza
értem”!>
A Biblia
olvasását többször elkezdtem, de kevés
eredménnyel ez mindig abba maradt. (hát nem rongyos, az
biztos)>
>
Unokanővérem –
Melinda – ismert annyira, hogy tudta nagyon nehéz
dolga lesz velem, mégis evangelizálni kezdett telefonos
beszélgetéseink, e-mail váltásaink
során. Segítséget nyújtott a Biblia
olvasásához, megértéséhez.
Hihetetlen energiával dicsérte az Urat, a tetteit,
tanításait. Gondoltam, hogy had mondja, ha jól
esik neki.:)>
>
Aztán észrevettem, hogy elkezdett
érdekelni. Regisztráltam itt az oldalon,
válogattam igéket, képeket és jól
esett, megmelegítette szívemet az is, amikor
áldásotokkal köszöntétek meg nekem.
Úgy éreztem, hogy én is, így
ismeretlenül is egyre nagyobb szeretet érzek
irántatok.>
Az első dal, amit az oldalamra tettem
a Hit Gyülekezete „Jöjj szél”
című csodálatos dala volt. (Egymásután
kétszer is szólt, véletlenül így
ügyetlenkedtem fel az oldalra)>
Nem teljesen
értettem miről is szól, azt azért már
éreztem, hogy nem az időjárást
kívánja befolyásolni.:)>
>
Később már arra is
vágytam, hogy személyesen részt vegyek egy
Adullám összejövetelen. Persze Melindának ebben
is nagy része volt.>
>
Eljött a nap. Párommal
elindultunk, úgy izgultam, mintha első nap az iskolába
mennék. Nem tudtam mi vár rám.>
Nagyon sok kedves embert láttam,
minket Melinda a kapuban várt, akinek csak tudott bemutatott.
Már az elején meglepett, hogy Szabó Csaba vezető
evangélista szinte minden résztvevőt személyesen
üdvözölt. Hát ilyet még nem láttam!
De ez még csak az eleje!>
>
A bevezető, majd a gyönyörű
dalok után Szabó Csaba bemutatta vendégét,
a jamaicai származású, de több, mint 30
éve Európában élő Jan Palmer
lelkipásztor – prófétai
szolgálót. Már addigra éreztem, hogy egyre
jobban érzem magam, valami magasztos érzés fogott
el.>
Éreztem, hogy jó helyen vagyok.>
>
Jan Palmer szólt a
„Királyról”, már tudom, hogy
Szent Szellemmel betöltött szívvel, színezve
saját egyéniségével. Saját
bizonyságtételét is úgy mondta el, hogy a
résztvevők teljes tábora dőlt a nevetéstől,
ugyanakkor megdöbbentő dolgokat hallottunk. Érezhető volt a
teremben a határtalan megkönnyebbülés, a
szeretet. Érezhető volt, hogy most senkinek sincs semmi gondja,
vagy ha van, az nincs vele.>
>
Nagyon tetszett, amikor Jan Palmer a következő hasonlatot használta:>
(biztos nem szóról
szóra lesz, de a lényeget megpróbálom
leírni)>
Az Úr nem csak ígér,
hanem ad is, ha kérjük. Csak kérjük az Urat.
Hiába ígérünk ma, holnap és minden nap
egymillió forintot testvérünknek, attól Ő
még nem lesz milliomos.>
>
Ezt követően Csaba hívta azokat,
akik most szívükbe akarják fogadni Jézus
Krisztust.>
Melinda testvérem a kezemnél
fogva kihúzott a színpad elé, és engem
átölve Csabával és velem együtt mondta
hangosan a megtérő imát. Ezután Csaba az
Úrtól kapott hatalmával megkeresztelt engem Szent
Szellemmel.>
Majd azonnal Anna prófétanő
hosszasan áldott, többször nyelvi áldás
is volt benne. Mindeközben Melinda hol sírva, hol nevetve
folyamatosan puszilta a karomat.>
>
Ezután Palmer emlékeztetett
bejelentésére, hogy itt nem csak ígéret
lesz, hanem teljes erejével megjelenik Jézus Krisztusban
az Úristen a Szent Szellem Úr teljes erejével.>
Először megkérdezte, hogy kik
azok akiknek fájdalmaik vannak. Nagyon sokan jelentkeztek,
megtelt a színpad előtti tér és az első sor.>
>
És az Úr gyógyított, nemcsak ígéret maradt.>
Többek hát, térd,
derékfájása azonnal elmúlt. Dicsőség
az Úrnak! Párom és én csak
néztük és nagyon-nagyon jó
érzés volt. Neki is fájt a dereka –
már három hónapja, úgyhogy alig bírt
ülés után felegyenesedni -, de nem ment ki a
színpad elé. Nekem csak a torkom fájt és
hangom csak minden harmadik szótagra jött ki a
megfázás után, de úgy gondoltam, kell a
hely másnak, ez semmi.>
>
Ezt követően Jocinak és nekem pedig nagy
meglepetésben volt részünk!>
>
Jan Palmer lelkipásztor megkérdezte ismét az összegyűlteket:>
- Ki az, akinek valami betegsége van,
amiből az Úr által meg kíván
gyógyulni?>
A teremben lévők legalább háromnegyedének emelkedett magasba a keze.>
Kérte a jelenlévőket, hogy
mindenki fogja meg a vállát egy embernek, senki ne legyen
egyedül. Az Úr egy pillanatra bennünket fog
felruházni a gyógyítás hatalmával,
hogy testvérünk meggyógyuljon.>
Kavargott a tömeg, mindenki
megtalálta valakinek a vállát. Én is
Petráét, akit ott ismertem meg, és nagyon
elbizonytalanodtam. Féltem, ha – mint
„kezdő” - nem jól csinálok valamit,
vagy nem elég erős a hitem, Petra elesik a
gyógyulás mai esélyétől. Az én
vállamon pedig párom, Joci keze volt.>
Jan Palmer elmondta mit
tegyünk (legalábbis valami hasonlót,
emlékezetből írom és még a nyelvezettel is
nehezen birkózom):>
-
Mondjátok majd egyszerre, hogy a Jézus Krisztus
nevében gyógyulj meg, Betegség takarodj!>
- Majd kérdezzük meg az előttünk lévőt, hogy hol fáj.>
>
Egyszerre, tiszta Hittel harsogta
mindenki, ahogy az ki volt adva. Én is mindenre nagyon
odafigyeltem, hogy „jól csináljam”.
Persze már tudom, hogy Ki Az, Aki
„csinálta”. Dicsőség az
Úrnak!>
>
NA ÉS AKKOR JÖTT A SZÉL!>
Mintha szembe fújt volna egy
– több mint lágy – fuvallat,
miközben a fejemben melegség és bizsergés
futott végig.>
HÚÚÚÚ! EZ MI VOLT? EZ IGEN!!!!
Megdöbbenten álltam én a racionális
gondolkodású „útkereső”!
(Hozzáteszem még gyorsan körbenéztem, hogy
nincs-e nyitva ablak! Hát nem volt!:-))>
>
Felocsúdva, bátortalanul kérdeztem meg Petrát:>
- Hol fáj?>
Erre Petra!>
- Három éve tartó
migrénes fejfájásom volt, nem fáj a
fejem!!! Halleluja!>
És kacagva átölelt!>
>
Megkönnyebbülten hátrafordultam Jocihoz!>
Arca átszellemült volt, szemei
ragyogtak. Szinte egyszerre kérdeztük meg
egymástól és válaszoltunk is rá:>
- ÉREZTED?>
- MIT? A SZELET?>
- IGEN!>
- Ildikó! Nem fáj a derekam! De tényleg! - Te mit éreztél?>
- Mondtam, hogy én a szelet, a meleget és a bizsergést! Semmi mást!>
Mondtam jól érthetően, teljes, határozott beszédhangomon.>
- Ildikó, Te nem vagy rekedt! Szólt Joci.>
És tényleg egyik pillanatról a másikra emberi orgánumom lett.>
>
Ez volt életem első megtapasztalása.>
>
Palmer hirtelen elkiálltotta
magát: Hoppá! Programváltozás,
szabadulások is lesznek!>
Ezután ő maga két
kézzel kapta el az elé álló emberek
két kezét, majd rájuk fújta az Úr
Szent Szellemét, aminek hatására hatalmas
eséssel mindenki szabadult.>
>
Nem lepődtem meg, amikor Melinda tűzerővel
előre csörtetett és Ő maga ragadta meg Palmer két
kezét, amitől Melinda hatalmas erővel a földre
vágódott és szabadult.>
>
Az időlegesen ránk ruházott
gyógyító hatalom hatására
bekövetkező gyógyulások, a megtérések
és szabadulások láttán már
értem a dalt:>
>
JÖJJ SZÉL …>
>
Áldjon az Úr Benneteket Testvéreim!>
>
Ildikó>
>Nagyon boldog vagyok a beszámolodnak! Az én
pásztorom A Jon Palmer és nagyon hálás
vagyok hogy ezt át élted Dicsőség az Úrnak
Réka
Kommentáld!