„Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket.” 1Jn 5,14

Mindig bizonytalankodtam imádkozás közben, keresgéltem a szavakat, mikor Istenhez szóltam. Főleg akkor nem tudtam, hogy fejezzem ki magam, mikor épp elbizonytalanodással, kételkedéssel küszködtem.

Minden erőmmel azon voltam, hogy megtaláljam a helyes szavakat, úgy gondoltam, ha a megfelelő kifejezéseket használom, Isten teljesíti, amit kérek tőle, úgy ahogy én elképzelem.

Beletelt egy időbe, mire fel mertem hozni a témát egy barátnőmnek, s elmondtam neki félelmeimet, küzdelmeimet. Kiderült, régebben ő is ugyanígy érzett. Elmesélte, idővel rájött, hogy az imádkozás nem azt jelenti, hogy helyesen fejezzük ki magunkat, vagy megfelelően kérünk valamit: az ima az Istennel való kapcsolatunk építése beszélgetés által.

Azt is megmutatta, hogyan alakíthatom a Biblia egyes verseit erőteljes imádsággá. Az, hogy Isten Igéjét használtam vezérfonalnak, újfajta biztonságot adott, és irányt mutatott, mikor nem tudtam, hogy milyen szavakat használjak.

Egyik nap az 1Jn 5,14-et olvastam, és ebből rájöttem, hogy bizalommal imádkozhatunk, ha olyasmit kérünk, ami Isten akarata szerint való: „Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket.”

Idővel, ahogy folytattam a Biblia alapú imádkozást, bizalmam tovább erősödött, mert hisz mikor Isten Igéjével imádkozom, biztos, hogy az Ő akaratát imádkozom.

Mostanában, ha azt akarom, hogy erő legyen az imádságomban és hit járja át a szívemet, a Szentírásban keresem Isten akaratát, Isten megoldásait. A Zsidókhoz írt levél szerint például „Isten igéje eleven és átható”(Zsid 4,12). Ezt az igazságot imádkozom, amikor kérem Istent, hogy Igéje hasson át egy helyzetet, vagy váljék elevenné valakinek az életében, akiért könyörgöm – beleértve magamat is.

Ma már gyakran jutnak eszembe odaillő igeversek, amikor imádkozom. Olyankor például, amikor úgy tűnik, minden elképzelésem, tervem szétfoszlik, s nem látom, mindez hova vezet, a Jeremiás 29,11-re gondolok. Ilyenkor így imádkozom:

Uram, Te ismered a velem kapcsolatos terveidet: békére és reménységre vonatkoznak terveid, nem pusztulásomra. Azt mondtad, ha Hozzád megyek, és imádkozom, meghallgatsz és vezetsz engem. Ezért ma terveimet a Te terved alá rendelem. Segíts döntéseimben, gondolataimban, hogy mindig igazodjanak a Tieidhez, és így reményt érjek meg, ne pusztulást. Ha nem is vesznek ma jó irányt az események, bízom, Uram, a terveidben.

Isten nem vár el tőlünk tökéletesen megfogalmazott kéréseket, nincs szabály vagy képlet arra, hogy kell „helyesen” imádkozni. Azóta, hogy a megfelelési kényszer nyomása eltűnt rólam, az imádság egyik kedvenc tevékenységemmé vált, akár egyedül, akár egy baráttal. Néha csak csendben ülök, és hagyom, hogy Isten suttogásai elérjék a gondolataimat, majd azok teljesülését kérem Istentől.

Uram, úgy örülök, hogy nem kell tökéletesen fogalmaznom ahhoz, hogy felém forduljon figyelmed. Köszönöm Szentlelkedet, aki bennem él, és vezet mindennapi tevékenységeimben és az imádkozásban is. Mutass nekem igeverseket, amikkel imádkozhatom Hozzád, hogy megéljem, hogyan válik élővé és hatékonnyá Szavad életem alakulásában. Ámen.