Biztassátok egymást, amíg még tart a „mai nap”, hogy közületek senki ne legyen makacs és keményszívű a bűn hamissága miatt!

(Zsidókhoz írt levél 3:13)

Szívem minden vágya az, hogy jó anya lehessek. Olyan gyermekeket szeretnék nevelni, akik szeretik az Urat, tiszteletet tanúsítanak a környezetük felé, kedvesek, okosak, és persze minden más jellemtulajdonsággal is rendelkeznek, amelyeket mi, édesanyák kívánunk gyermekeinknek.

Ezért aztán imádkozom, gyermeknevelési könyveket olvasok, helyes magatartásra oktatom őket, a lehorzsolt térdeket megpuszilom, és segítek az összetört szívű tini gyermekemnek, hogy sebei begyógyulhassanak. Családi együttléteket szervezek, kirándulásokat hozok össze. Észben tartom, hogy kinek mire van szüksége. Időpontokat egyeztetek, korlátokat húzok meg, és felhúzom az ébresztő órát a nap végén, hogy a következő nap folytathassam mindezt... 

Eközben, minden egyes pillanatban tudatában vagyok saját gyengeségemnek és erőtlenségemnek. Teljes szívemből szeretnék nyugodt és kiegyensúlyozott, jól szervezett maradni, és időt szakítani a hangos felolvasásokra....

De gyakran elfáradok. Túlhajszolom magam. És nagyon hamar ideges leszek, összekavarom az iskolai papírokat, elfelejtem aláírni őket, és azon kapom magam, hogy a hőn áhított könyvbe csak bele - bele olvasok.

Gyakran nem sikerül a vágyaimat a valósággal összeegyeztetnem.

Fogadom, hogy ez a legtöbb édesanyára igaz. Mindannyian tudjuk miről beszélek, igaz?  De a mindennapokban gyakran elfelejtjük milyen fontos, hogy bátorítsuk egymást anyaként, és testvérként a Krisztusban. Túl gyakran elfelejtjük, hogy szükségünk van a közösség ápolására. És amint elfeledkezünk ezekről a dolgokról, az ítélkezés gondolatai könnyen beszivároghatnak közénk.

Ezekben a pillanatokban, nagyon fontos, hogy emlékezzünk arra az igei tényre, hogy bátorítanunk kell egymást. Ahogy a Zsidókhoz írt levél is fogalmaz: "bátorítsátok egymást naponta", hogy "ne keményedjünk meg a bűn hamissága miatt", ami arra késztet bennünket, hogy megítéljük egymást.

Arra gondoltam, hogy tegyünk egy fogadalmat a mai napon: Építsük egymást. Ne ítélkezzünk egymás felett. Soha. Még akkor sem, ha különbözőek a nevelési elveink. Még akkor sem, ha a gyermekeim úgy viselkednek, mint akiket soha sem neveltem...

Szabadságot adnál nekem? Tegyük fel, hogy amit éppen látsz, az a rossz pillanatok egyike, és nem a teljes valóság.

Én is meg fogom adni neked ezt a szabadságot, amikor a te gyermeked éppen rosszul viselkedik.

És ahelyett, hogy ítélkeznék, szeretni foglak téged.

Talán te is el tudsz fogadni, és szeretni engem.

Anyák! Ahelyett hogy lerombolnánk a másikat, fogadjuk meg, hogy építjük és bátorítjuk egymást! Legtöbben minden erőnkkel azon vagyunk, hogy az anyaság feladatát a lehető legjobban végezzük, megértéssel legyünk hát egymás iránt!

Anyák imája: Uram, kérlek bocsásd meg, hogy nem kegyelemmel fordultam a többi édesanya felé. Nőként saját magamnak is szüksége van a kegyelemre, kérlek tégy engem olyan asszonnyá, aki ezt szabadon meg tudja adni másoknak is. Segíts kérlek, hogy  anyatársaimat bátoríthassam, és azzal a szeretettel szerethessem, ahogy Te fordulsz felénk. Ámen.