Bízunk és tudjuk
Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy amíg e testben lakunk,
addig távol vagyunk az Úrtól. Mert hitben járunk, nem látásban;
bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és
elköltözni az Úrhoz. (2Korinthus 5,6. 8.)
„Mindenkor bízunk, és tudjuk…” Ez tetszik nekem! Nem reménykedünk, nem
feltételezzük, nem lehetségesnek tartjuk, hanem tudjuk! Tudjuk, hogy
‘mi’ távol vagyunk az Úrtól. Igen, Isten Szelleme a szívünkben azt
kiáltja: „Abba, Atyám”. Jézus Krisztus hús és csontból álló feltámadott
testben az Atya jobbján van a mennyben. És amikor ‘mi’ elhagytuk e
testet, ‘mi’ is ott leszünk Vele.
Ki az a ‘mi’?
A fizikai halál pillanatában, az ember elhagyja a testét. És ennek
utána, semmivel sem kevésbé ember, mint amikor a testében volt. Itt
nincs hely arra, hogy teljes egészében bizonyságot tegyek, hogyan
tapasztaltam meg a halált. („A pokolban jártam” című mini-könyvemben
elolvashatod a teljes történetet). Azt azonban mindenképpen közölni
akarom: Amikor én a testemen kívül voltam, semmivel sem voltam kevésbé
ember, mint mikor a testemben voltam. Éppannyira valóságosnak tűntem a
magam számára, mint most. Ugyanaz az alakom, ugyanaz a formám volt,
ugyanaz a méretem. És tudtam mindazt, amit azelőtt tudtam, mielőtt
elhagytam a testemet.
Megvallás: Az én valós énem a testemben él. Az én igazi valóm, örök
szellemi lény, sohasem fog meghalni!
Kenneth E. Hagin - Hitünk tápláléka napi adagokban Nyár
Kommentáld!