Tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra. (2Tim 1,12)
Sűrű, vastag felhők takarták be a repülőt, amelyikkel hazafelé repültem.
Az utasok elhallgattak, ahogy a gép akadozva elindult, és felemelkedett a sötét égbe. Amikor a reptérhez közeledtünk, futó pillanatokra láttam az alattunk levő földet, de még mindig nagyon távol éreztem magam az otthonomtól.
Az utasok hitén gondolkoztam, amit a képzett pilótákba, és a légi személyzetbe vetettek. Nem tétováztunk, hogy életünket a kezükbe tegyük.
A világ különböző részein naponta emberek ezrei helyezik bizalmukat a légi személyzetekbe. Megszokottan helyezzük életünket egyszerű halandók kezébe.
Miért van az, hogy mégis néha nehezünkre esik szerető Istenünk gondoskodására bízni magunkat?
Legfőbb pilótánk arra vágyik, hogy biztonságosan haza vezethessen bennünket.
Elég bátrak vagyunk, hogy rábízzuk életünket a Teremtőnkre?
Imádság: Istenünk, hálát adunk szeretetedért, és gondoskodásodért, amivel körülveszel bennünket, még akkor is, amikor nem vagyunk ennek tudatában. Segíts, hogy bízzunk benned már ebben az életben, és az eljövendő örökéletben. Ámen.
Kommentáld!