„Istenem te tudod, milyen balga voltam, vétkeim nincsenek elrejtve előtted.” 

Zsolt 69,6 

Szereted Krisztust, de megint elszúrtál valamit. Talán már azt is megkérdőjelezed, hogy ez a „hitben élés” egyáltalán lehetséges. Vagy csak a tökéletesek kiváltsága, akiknél ehhez minden összejön? 

A bűn néha tabutémának tűnik, de nem egészen értem, miért. Összezavarja az életünket, és letérít az útról. Nézzünk szembe vele őszintén, és gondoljuk át, mi a teendő, ha megtörténik. 

A fenti vers szerint Dávid király tisztában van a bűnével. Azt is tudja, hogy mások is tisztában vannak vele. Ez bizony nehéz helyzet. Kedved lenne elszaladni és elbújni valahová. Kedved lenne elfordulni Megváltód szeretetétől, mert úgy érzed, méltatlan vagy rá. 

Függetlenül attól, hogy mások mit hisznek vagy gondolnak róla, Dávid szenvedélyesen szereti Istent. Szolgálni akarja, és közel akar maradni Hozzá. Talán leginkább ezért a vonásáért tartjuk „Isten emberének”. 

Figyeld meg, Dávid egyenesen a Forráshoz fordul. Saját erejének végéhez érkezett, de tudatában van Isten erejének. Nem beszél mellé, nem próbál elrejtőzni Isten elől, hanem kiáll a pusztaságba, és Hozzá kiált, Ahhoz, aki meggyógyítja, aki megmenti, aki megbocsátja a bűnét. 

Hányszor fosztjuk meg magunkat Isten irgalmától, mert méltatlannak hisszük magunkat? Pedig az imádásnak semmi köze a mi értékeinkhez, az mindenestül az Ő értékéről szól. Ha Hozzá fordulunk, belép szennyezett lelkünkbe, és áldozatának köszönhetően, tisztaságot hagy maga után. Lehet, hogy másoknak még be kell bizonyítanod, hogy megváltoztál (ez része lehet előrehaladásodnak), de Isten megígérte, hogy bűneinket oly messzire helyezi tőlünk, amilyen messze van kelet nyugattól.

Neki semmit sem kell bizonyítanod azután, hogy bocsánatot kértél Tőle. Csak kövesd naponta lépésről lépésre, ahogy megmutatja neked. Dávid így kiált: „Húzz ki a sárból, hogy el ne süllyedjek!”(Zsolt 69,15a). Egyre lejjebb süllyedünk, ha elfordulunk Istentől zavarunkban, szégyenünkben. 

Ha Hozzá kiáltunk, megkapjuk Megváltónk bocsánatát, aki utánunk nyúl a mocsárba. Helyre akarja hozni életünket, és mindent megad, hogy életünkben szabadság, remény, megbocsátás, cél és irány legyen. 

Uram, vétkeztem, és hagytam, hogy ez eltávolítson Tőled. Hitem nem az én erőmre vonatkozik, hanem arra, hogy a Te szeretetedben és erődben élhetek. Szítsd fel újra a megváltásért érzett örömömet. Tölts fel újra szereteteddel. Tisztítsd meg a szívemet, s vonj közelebb magadhoz, ahogy feléd nyúlok. Ámen.