Boldog Meszlényi Zoltán emléknapjához kapcsolódva március 3-án Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök vezette az esti dicséret liturgiáját a budapest-terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz-plébániatemplomban.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

2010. március 3-án, Boldog Meszlényi Zoltán vértanú püspök első liturgikus emléknapja alkalmából ünnepi szentmise keretében Erdő Péter bíboros, pírmás, esztegom-budapesti érsek helyezte el a kommunista diktatúra vértanújának ereklyéjét a terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz-templomban.

Az ereklye a templom Szent József-oltárán kapott helyet, amelynek oltárkövét még Meszlényi Zoltán püspök szentelte fel 1937-ben. Az e mellékoltár központi helyén található hajdani tabernákulum belseje a kistarcsai gyűjtőtábornak azt a celláját mintázza, ahol a főpapot fogva tartották, és ahol – feltehetően a kínzások következtében – életét vesztette.



A kereszt alakú tartóban elhelyezett csontereklyét jobb és bal oldalról egy-egy, a vértanúságot jelképező pálmaág öleli körül; fölül a püspök vértanúságának helyszínéről, a kistarcsai internálótáborból származó szögesdrót látható. Simon Sándor ötvösművész alkotása megrendítő módon idézi fel az embertelen korban is hősiesen helytálló, az Egyházához és népéhez hűséges lelkipásztor szenvedését és áldozatát.

Ereklyéjének elhelyezése óta minden esztendőben a Pest-Belső Espereskerületben szolgáló papok, szerzetesek és a hívek összegyűlnek az emlékoltárnál, hogy együtt imádkozzák a vesperást, és Boldog Meszlényi Zoltán közbenjárását kérjék az ateista diktatúra minden áldozatáért. Az esperes felkérésére minden évben más és más püspök vagy pap vezeti a közös imádságot.

A mostani szertartáson Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspökbeszédében felidézte elődje, Meszlényi Zoltán püspök életútját. 



Cserháti Ferenc homilíáját teljes terjedelmében közreadjuk.

Boldog Meszlényi Zoltán Lajos halálának 67. évfordulója alkalmából esti dicséretre gyűltünk össze, hogy ünnepélyesen megemlékezzünk főegyházmegyénk segédpüspökének hősies helytállásáról, vértanúsággal koronázott hűséges lelkipásztori szolgálatáról, és pártfogását kérjük. Különös öröm és megtiszteltetés számomra, hogy ma egy olyan szent életű és vértanú püspökre emlékezhetünk, akinek valamiképpen utódja lehetek, és akinek hűséges szolgálatából, hősies helytállásából mindannyian erőt és bátorítást meríthetünk. 

Mint magam is határon túlról és kivándorlásból érkező püspök, a nemzeti egység szellemében és ennek megerősítése érdekében, nem hallgathatom el boldog elődöm határon túli származását és a magyar emigrációhoz fűződő kapcsolatát. Meszlényi Zoltán Lajos jóllehet Hatvanban született 1892. január 2-án, de édesanyja származása és gyermekkora által a felvidéki Rimaszombathoz kötődik. Szülei Rimaszombatban kötöttek házasságot. Házasságukból született gyermekeikkel éveken át Rimaszombatban éltek, és a kis Zoltán Lajos is itt töltötte gyermekkorát. Ebben a határon túli városban, amely akkor még hazánk földje volt, sajátította el édes anyanyelvünket, az írás-olvasás és számolás alapjait. A rimaszombati Keresztelő Szent János plébániatemplomban járult az első szentáldozáshoz. A középiskolai tanulmányait a helybéli Egyesült Protestáns Gimnáziumban kezdte, majd Budapesten, a Józsefvárosban, a Tavaszmező utcai iskolában folytatta, és végül az esztergomi bencés gimnáziumban zárta, ahol 1909-ben érettségizett és rögtön felvételét kérte a főegyházmegyei papi szemináriumba. Vaszary Kolos esztergomi érsek, bíboros, hercegprímás azonnal a római Germanicum et Hungaricumba küldte tanulni a tehetséges diákot. Az I. világháború kitörése után a római kollégium növendékeit átköltöztették Innsbruckba. Az ekkor majdnem 24 éves papnövendéket Franz Egger tiroli püspök szentelte pappá 1915. október 28-án az innsbrucki Canisianumban, ahol Apor Vilmos és jóval később – micsoda véletlen – magam is tanulhattam. Meszlényi Zoltán egy év múlva a teológiai doktorátust is az Innsbrucki Egyetemen szerezte meg. 



Hazatérése, és hat hónapi komáromi káplánkodás után Csernoch János bíboros, hercegprímás hamarosan Esztergomba szólította, és maga mellé vette központi szolgálatra. Itt aztán rövidesen, már 1919-ben megtapasztalta a kommunisták embertelenségét és nemzetünk nagy tragédiáját. A vörösök mindenkit kilakoltattak a prímási palotából. A trianoni békediktátum következtében Rimaszombat Csehszlovákiához került, és ezzel együtt Meszlényi anyai rokonsága és minden ingósága is. Az Esztergomi Főegyházmegye ugyancsak elvesztette területének túlnyomó részét. Csernoch János bíboros Meszlényi Zoltánt, a jól képzett egyházjogászt bízta meg az elszakított területek átszervezésével és igazgatásával a Felvidéken. Mint érseki titkár, 1922-ben elkísérte főpásztorát Rómába a konklávéra. Ekkor választották meg XI. Pius pápát, akitől rögtön pápai kamarás kinevezést kapott. Két évvel később ismét Csernoch bíboros mellett találjuk Rómában, aki mintegy 500 magyar zarándok kíséretében érkezett az Örök Városba. Velük együtt a fiatal pápai kamarás úr is részt vett a pápai fogadáson. Röviddel később, 1926-ban az USA-ba, a Michigen-tó partjára, Chicagóba kísérte Csernoch bíborost az Eucharisztikus Világkongresszusra. Főpásztora kíséretében itt alkalma volt meglátogatni „a chicagói buzgó magyar katolikusokat”, és ezek akkori templomát. Velük tartott Scheffler János, akkor még fiatal teológiai tanár, később szatmári püspök és vértanú, akit ma már ugyancsak a boldogok között tisztelünk. Aztán ellátogattak a Toledói Szent István templomba, ahol bérmálásra is sor került. Toledóból az Erie tavon át hajóztak Buffalóba, majd a Niagara vízeséshez és Niagara Falls városkába: az emigráns magyarok mindenütt nagy fogadtatásban részesítették a magyar prímást és kíséretét. Innen ugyancsak az Erie tavon át visszahajókáztak Detroitba, ahol 1926. július 3-án meglátogatták a magyarok szép templomát. Július 6-án a prímás kíséretével együtt Clevelandban köszöntötte az aranymisés Böhm Károlyt, az első amerikai magyar lelkészt, aki ugyancsak főegyházmegyénkből érkezett Amerikába. Hazatérésük után Csernoch János bíboros (1912-1927) hamarosan elhunyt. 

Az új esztergomi érsek, Serédi Jusztinián (1927-1945) prímási irodaigazgatóvá nevezte ki Meszlényi Zoltánt, aki új főpásztora mellett folytatta alázatos, csendes és buzgó papi szolgálatát, és „továbbra is az a segítő munkatárs maradt, aki addig volt. Meszlényi 1930-ban a Szent István Akadémia tagja lett, 1931-ben kanonok. Ekkor volt 39 éves. 1934-ben az Országos Gyermekvédő Mű élére választották, amelyet haláláig vezetett, és sok szociális intézményben is közreműködött. Serédi Jusztinián ismerte egyházmegyei gondnoka művelt, intelligens, megbízható képességeit, egyházi elöljárói iránti mély engedelmességét és Istenbe vetett szilárd hitét. A prímás azzal kívánta kifejezni Meszlényi Zoltán iránti elismerését és megbecsülését, hogy már 1934-ben segédpüspöki kinevezését kérte, amire meglehetősen sokáig kellett várni, talán a jelölt folyamatosan felújuló betegségei miatt, egészen 1937-ig.



Meszlényi Zoltán Lajost 46 évesen szentelték püspökké 1937. október 28-án, papságának 22. évfordulóján. Püspöki jelmondata: „Fidenter ac fideliter” – „Bizalommal és hűséggel”. Ez a jelszó jellemezte már korábbi papi életét is, de jövendő püspöki működése idején még inkább meghatározta azt. Az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszuson aktív püspökként vett részt. 1945. március 25-én elhunyt Serédi Jusztinián. Meszlényinek immár harmadik érsekétől kellett megválnia. Mindegyiket nagy alázattal, odaadóan és hűségesen szolgálta. Egyik ráállított megfigyelője akaratlanul is erényei mellett tanúskodik, amikor jelenti: Serédi arra használta fel „ezt a hatalmas aktivitású, nagyszorgalmú, fáradhatatlan embert, hogy vele hajtassa végre a prímási és káptalani birtokok modernizálását”, és ő ezt fanatikus hévvel el is látta. Mindezek mellett azt is feljegyezték róla, „hogy egyéni jövedelméből, minden hivalkodás nélkül sokat juttatott a szegény gyermekek élelmezésére és egyéb jótékony célra, amiről csak azok tudtak, akik előtt emberbaráti cselekedete nem volt leplezhető”. Az említett nyomozó aztán lapidárisan hozzáfűzi: „Serédi halálával és az agrárreformmal munkanélkülivé vált volna, ha Serédi végrendeletileg nem őt jelölte volna ki a végrendelete végrehajtójának”. Persze, ez az állítás tejesen hamis. Serédi halála után ugyancsak nagy munka várt Meszlényire. 1945. október 2-án Mindszenty József veszprémi püspök lett az új esztergomi érsek, és az ő kormányzása idején bontakozott ki az egyház életének igazi nagy kálváriája. Meszlényire komoly feladatok nehezedtek, és ő a fokozódó egyházüldözés ellenére is a legnagyobb odaadással és hűséggel szolgálta üldözött Egyházát és főpásztorát, előbb officiálisként, aztán, mint levéltáros, egyházmegyei könyvtáros, főiskolai pro-direktor, főpásztora elhurcolása után pedig, mint káptalani helynök és vértanú.



Röviden megpróbáltam felvillantani boldog elődöm, Meszlényi Zoltán Lajos hűséges helytállását az esztergomi érsekek, egyházmegyénk és népünk szolgálatában. Hazáját és szülőföldjét mindvégig szerette. Az egyház hűséges és figyelmes gondnokának bizonyult. Segédpüspöki minőségében teljes engedelmességgel és a legodaadóbb hűséggel szolgálta főpásztorát. A tanúvallomásokból kitűnik, hogy Meszlényi Zoltán mindig belső komolysággal és jámbor módon töltötte be papi kötelezettségeit, olyannyira, hogy ezek által elnyerte hívei, beosztottjai és felettesei megbecsülését és tiszteletét. Papi hivatásának hűséges teljesítése miatt tartóztatták le. Isten és egyháza hűséges szolgálatát soha sem tagadta meg, még azért sem, hogy saját életét megmentse. Káptalani helynöki székfoglalóján tett vallomását 1951-ben vértanúságával igazolta: „Krisztus hű pásztoraként a hitet és Egyházunk iránti hűséget meg nem tagadtam soha”. Bizalommal és hűséggel szolgált és ezért életével fizetett. Boldoggá avatására 2009. október 31-én került sor az esztergomi bazilikában. Ma tisztelettel fejet hajtunk előtte és pártfogását kérjük: Boldog Meszlényi Zoltán vértanú püspök, könyörögj érettünk, hogy keresztény hivatásunkat mindvégig hűségesen teljesítsük.

Forrás: Avilai Nagy Szent Teréz-plébánia

Fotó: Topor Márta/Avilai Nagy Szent Teréz-plébánia

Magyar Kurír