Tizenhat éves amerikai fiú indult félreeső szülöhelyéről a többet ígérő nagyvilágba.Egy szatyorba belefért , amit otthon a magáénak tudhatott.Szakmai útravalója is csak a szappanfőzés volt,amit addigra elsajátított.
Útjában New York felé megismerkedett egy folyami hajóskapitánnyal, aki hívő keresztyén volt és aki iránt bizalma támadt. Elmondta neki történetét ,és tanácsot kért tőle jövőjére vonatkozólag. A kapitány úgy vélte ,hogy New Yorkban valaki vezető szappangyáros lesz.
- Lehet ,hogy te ,vagy másvalaki. Én nagyon kívánom -mondta a kapitány-,hogy te légy az!. Add a szívedet Jézusnak ,helyezkedj el a szakmában ,végezz becsületes munkát, s minden megkeresett dollárból add meg Istennek , ami Őt illeti. Letérdeltek a hajón, a kapitány imádkozott,és Isten áldását kérte utasára.
William Colgate - ő volt a pályakezdő szappanfőző- megfogatta a tanţcsot; szívét Jézusnak adta ,s a fővárosba érve , munkát vállalt az első szappangyárban, amelyet talált. Becsületesen dolgozott. Jó szappant készített,és keresetéből minden tízedik dollárt Isten ügyére adta.
Munkahelyi megbecsülése és elörehaladása viszonylag gyorsan növekedett. A kezdő munkásból később részvényes ,végül New York legnagyobb szappangyárának tulajdonosa lett.
A Colgate-Palmolive nálunk is ismert nagy vállalkozás. Naponként láthatjuk a tévében a ColgateÉs vásárolhatjuk boltjainkban termékeit. Ezért mondhattam ismerősnek. Colgate eleinte keresetének tizedét, majd húsz, harminc,sőt ötven százalékát áldozta az Úr munkájára. Középkoráig eljutva ,a nagy vállalat egész nyerességét Istennek áldozta, csak annyit használt fel belőle magának , amennyi életszükséglete biztosításához kellett.
Nem árt ,ha erről is tudunk, amikor gyártmányát vásároljuk és használjuk.
Evang. Élet 1997.nov 2
Uuras Saarnivaara nyomán Csepregi Béla
Kommentáld!