„Elment tehát József a testvérei után, és megtalálta őket Dótánban. Amikor távolról meglátták, még mielőtt a közelükbe ért, összebeszéltek, hogy megölik.” 

1Móz 37,17b-18

Ma is lesz olyan pillanat. Senki sem fog vázlatot rajzolni róla. Akik naplót vezetnek, nem jegyzik le. Nem jut eszünkbe, mikor számbavesszük napunkat elalvás előtt.

Mégis eljön.

Aztán elmúlik.

Látszólag észrevétlenül. De a hatása nem tűnik a semmibe. Megmarad. És ha táplálják, hatalmassá dagad.

Az a pillanat, amikor valami beférkőzik a tudatunkba, és a jóról a rosszra irányítja figyelmünket. Csak egy aprócska hiba. Egészen picike. De a ferde gondolat legkisebb mennyiségben is, bármilyen jelentéktelennek látszik is, gyökeret tud verni.

És nőni kezd.

Minden elképzelésünket meghaladó méretűvé.

Egyik kedvenc történetem a Bibliából, amikor Mózes elmegy a fáraóhoz, és kikéri a népét. Miért is? Milyen eseménysorozat vezetett idáig? Miért volt fogságban Izrael népe? Miért volt egész Izrael – Isten teljes népe – mind a tizenkét törzs – az egyiptomiak szolgaságában?

Ha visszapörgeted az eseményeket, a kezdet egy viszonylag jelentéktelen momentum volt. Az emberiség történelme fordulatot vett, mert egy család néhány tagja, néhány fiatal férfi bosszús és féltékeny lett Józsefre, az öccsükre. Irigység és düh szivárgott a szívükbe. Csak ennyi. De ez elég volt.

Nem egy világrengető esemény történt.

Egy fiatal fiút belöktek egy gödörbe, majd eladták rabszolgának.

Múltak az évek.

Fájdalmakkal teli, zűrzavaros évek teltek el.

Úgy adódott, hogy József Egyiptom egyik legjelentősebb pozíciójába került, lehetősége volt élelemmel ellátni a családtagjait. Ezért mind a 11 testvére Egyiptomba költözött családostul. József és 11 testvérének leszármazottai Izrael tizenkét törzse. A megnövekedett törzsek alkotják Izrael népét.

A testvérek szándéka rossz volt, de Isten jóra fordította. Megmentette Izraelt az éhhaláltól. De nem ez volt az utolsó hatása a fiúk hibás döntésének.

József halála után „Új király került Egyiptom élére, aki már nem ismerte Józsefet. Az pedig ezt mondta népének: Lám, az izraeli nép nagyobb és erősebb, mint mi. Bánjunk okosan vele, hogy még többen ne legyenek, mert ha háború támad, ő is ellenségeinkhez csatlakozik, ellenünk harcol, és kivonul az országból. Ezért munkafelügyelőket rendeltek föléjük, hogy kényszermunkával sanyargassák őket. Raktárvárosokat kellett építeniük a fáraó számára: Pitómot és Ramszeszt.” (2Móz 1,8-11)

Ezért hát az egész népet elnyomták és rabszolgává tették. Miért? Mert egy napon néhány fiatal férfi féltékeny lett, és engedték, hogy a düh és az irigység beférkőzzék a szívükbe.

Abban a percben, mikor ezt megengedték, a világtörténelem folyamata megváltozott.

Abban a percben.

Sose higgyük, hogy nem számítanak a perceink. Bármely nap, bármely pillanatában meghozott döntésünknek súlya van.

Nincsenek jelentéktelen percek, nincsenek aprócska bűnök.

A dominó effektus mindig működésre kész.

Hálás vagyok Istennek, hogy erre rávilágított. Kérem, hogy tegye lelkemet érzékenyebbé, figyelmesebbé, tudatosabbá. Állandóan szükségem van a bűnbocsánatra.

Gyenge vagyok, de a teljes függőség erejében élek.

Nem fogom korbácsolni magam a tegnap elkövetett hibákért. Ma új nap virradt. Új lehetőségek napja, amikor megfordíthatom a rossz irányt vett folyamatokat.

József testvéreinek évek adattak, hogy kijavítsák hibájukat, s megpróbálják kiszabadítani Józsefet – megkeressék, segítsenek rajta, és ezzel helyrehozzák, amit tettek.

Éveket kaptak. Hosszú éveket. De sosem fogtak hozzá, hogy megfordítsák a történések menetét.

Drága barátnőm, ígérjük meg egymásnak, hogy nem fogunk elsiklani az aprócska bűnök felett.

Igenis számítanak a pillanatok. Figyelj, és vedd észre, ha a düh, az irigység vagy valami más negatív gondolat be akar csúszni a többi közé. Vedd észre. Űzd el. Helyettesítsd Isten Lelkének szeretetével.

Uram, Te alkottál, ismersz engem. Szükségem van Rád a gyengeségeim ellen. Mutasd meg, hol tértem vagy térek le a csapásról. Add, hogy vágyjam azt tenni, ami tetszik Neked. Azt akarom tenni, ami a Te akaratod is.  Ámen.