„Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.” Zsolt 147,3

Mialatt felnőttem, az olyan műsorokat szerettem a tévében, ahol tökéletes családok élték tökéletes életüket, és ha volt is valami gondjuk, az 30 perc alatt megoldódott. Különösen azokat néztem szívesen, ahol az anyukák mindig kedvesen bántak a gyermekeikkel. Mennyire vágyakoztam egy olyan anyukára!

Kikapcsolt tévé mellett családi életünk igen távol volt a tökéletestől.

Bármennyire szerettük anyát, apa, a nővérem és én állandó rettegésben éltünk, hogy olyasmit mondunk-teszünk, amivel kiborítjuk. Tudtam, hogy valami nincs rendben, de nem tudtam, mi az. Ez volt a mi családi titkunk.

Éjszakánként sírva kérdeztem Istentől: miért veszekednek már megint a szüleim? Miért beszél anya úgy apával? Azt hittem, szereti.

Újra meg újra könyörögtem: Istenem, nem tudnál segíteni? Nem tudnád megállítani? Minden reggel ezzel a teherrel a lelkemen mentem iskolába, és akárhány barát, barátnő volt is körülöttem, mindig egyedül éreztem magam. Azt hittem, csak nekem van sötét családi titkom.

Ez a családi krízis késztette rá apát, hogy keresse Istent, és tanulmányozza a Bibliát. Sokszor mondta nekünk: „Anyukátok nincs jól. Nem gondolja komolyan, amit mond, vagy amit csinál”. Bámulatos kapaszkodása Istenbe azokban az években, megtanított rá, hogyan kaphat igaz gyógyírt valaki, mikor az élete tele van fájdalommal.

Ahogy múltak az évek, ráébredtem, hogy édesanyám nem gonosz, csak beteg. Bár fájdalmát a bőrömön éreztem, kezdtem különválasztani azt, amit tett, attól, aki ő maga. Lassan megtanultam feltétel nélküli szeretettel szeretni őt.

Arra is rájöttem, hogy nem csak a mi családunk él ilyen titokkal. Nagyon sok embert érint a depresszió, a mentális betegség.

A kezeléseknek és Isten irgalmának köszönhetően édesanyám állapota sokat javult. Eljutott egészen odáig, hogy átadta életét Krisztusnak. Sokszor elgondolkozom, hogy apa vajon ugyanilyen spirituálisan felnőtt emberré válhatott volna-e, ha édesanyám nem küzd a betegséggel? Vajon ugyanúgy körülvett volna minket a nővéremmel a rengeteg ima, türelem és szolgálat kiskorunktól kezdve, ha apa nem vált volna családja odaadó, Istennek tetsző szolgájává?

Édesapám azzal követte Jézust, hogy minden nap felvette a keresztjét. Mint Megváltónk, az engedelmességet ő is szenvedésből tanulta meg (Zsid 5,8). A Krisztustól függő élet példája a legnagyobb bizonyságtétel volt előttünk a nővéremmel.

Családi titkunk az idők során átalakult – abból, hogy van egy beteg édesanyám, azzá, hogy Isten az igazi gyógyír forrása. Mai igénk életem alapigazságává lett: „Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket”. Anyukám küzdelmein keresztül úgy mutatkozott meg Isten működése az otthonunkban, ahogy másként nem tudott volna.

Talán nektek is van családi titkotok. Talán te is küzdesz azzal, hogy megőrizd a hitet, és nehéz engedelmesnek lenned. Higgy nekem: Ő hűséges (2Tim 2,13). Úgy tűnhet ma, hogy Isten hallgat, nincs jelen, de célja hangossá és világossá válik a jövőben. Mindig érdemes a magunk módján elképzelt életet elhagyni azért, hogy Krisztusban éljünk, és bízzunk az Ő útjában.

Mennyei Atyám, add, hogy ne felejtsem el, hogy bármilyen krízis vesz körül, bármekkora a szenvedés, bármennyire reménytelennek látszik minden, a Te célod az, hogy állandóan közelebb vonj magadhoz. Jézus nevében, Ámen.

(Nancy McGuirk: Family Secrets, Encouragment for today, , www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu,