„Akkor Jézus azt mondta a tanítványainak: Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét, és kövessen engem.” Mt 16:24

Tegnap hazafelé tartottunk a tengerparti nyaralás nevű mulatságból. Összesen mintegy 20 órát töltöttünk az autóban. Kiváló alkalom a család összekovácsolására…

Egyszercsak ezt hallom a hátsó ülésről:

Ashley: „Anyuu! Brooke megnyalta a sült krumplimat! Pfujjj!”

Én: „Az ég szerelmére, Brooke, miért nyaltad meg a sült krumpliját?”

Brooke: „Mert fáj a kezem.”

Én: „Aha. Így már érthető.”

Százhuszonhétszer hangzott még el valami hasonló: „Anyu, megcsípett!...az én oldalamon ül!...kiöntötte az üdítőjét!...elvette a könyvemet!...”

Csemetéim a végsőkig feszítették az idegeimet, és éreztem, hogy egy dühkitörés buborékai gyöngyöznek a felszín felé.

Te is szoktál azzal küzdeni, hogy a csúnya anyu próbál a felszínre törni? Vagy a közönséges nő? Vagy az utálatos testvér? Vagy a rossz feleség?

Miért van az, hogy a legkedvesebb énemmel élem világomat, aztán hirtelen a semmiből előbukkan belőlem a rossz?

Olyan jó lenne, ha volna egy három lépésből álló módszer, amit ha követünk, szétpattannának a düh-buborékok még kitörés előtt! De ilyen nincs a valóságban. Ha volna egy módszer, amit követnünk kell, nem kéne Jézust követnünk. Végülis nem arra való az élet, hogy bebizonyítsa: szükségünk van Jézus követésére? Ő megmondta, mi az a három lépés. De ezek nem könnyű lépések. Mindhárom szívünk beállítottságának átalakítását kéri.

Mert mit mondott? Tagadjuk meg önmagunkat, vegyük fel a keresztünket, és kövessük Őt.

Tagadjam meg önmagamat…

Lássak a kirobbanni készülő indulatok mögé, és uralkodjam magamon. Tagadjam meg magamtól az azonnali visszavágás, a nyers válasz, a gőzkieresztő üvöltés megkönnyebbülését.

Tagadjam meg önmagamat. Nehéz. De ez a jézusi út.

Azután vegyem fel a keresztemet…

Az én keresztem. Fejezzem be, hogy mindig másban keresem a hibát, hogy mindig mást akarok megváltoztatni, és lássam meg, hogy bűnös reakcióm csak ront a pillanatnyi helyzeten. Vigyem a kitörésemet a keresztje alá, és lássam meg, hogy a bűn – az bűn. És utáljam meg annyira a bűnömet, hogy őszintén változtatni akarjak rajta.

Vegyem fel a keresztemet. Nehéz. De ez a jézusi út.

Végül, kövessem őt…

Valóban kövessem. Kövessem Őt, azt, amilyen Ő. Csukjam be a szám, és maradjak csendben, hogy elállhassa a kitörés útját, s Lelkével más irányt adjon nekem. Igen, a gyermekeimet nevelni kell, de hagyjam, hogy a következmények sikítsanak, nem kell nekem is üvöltenem. Csak egy nyugodt anya tud ésszerűen gondolkozni, és rámutatni a következményekre, amik nevelni tudnak.

Kövessem Őt, legyek olyan, mint Ő. Nehéz. De ez a jézusi út.

Csodálatos, milyen gyorsan eltűnik a csúnya anyu, ha megtagadom önmagam, beismerem a bűnömet, és hagyom, hogy Jézus megállítson.

Ne az én sült krumplimon töltsd ki a haragod, ha fáj a karod, rendben? Mindennek van határa.

Uram, kérlek, a mai napon állítsd le ösztönös kitöréseimet. Meg kell változnom. Újból rájöttem, és elismerem, hogy szükségem van Rád, Uram. Kérlek, állítsd le bennem egyszer s mindenkorra, hogy másokat hibáztassak, másokra mutogassak. Segíts, hogy nyomdokaidba lépjek már ma. Egész lelkemmel keresni akarlak. Mert tudom, hogy aki keres Téged, megtalál. Hálás vagyok, hogy ezt megígérted. Jézus nevében, Ámen.

Forrás:Encouragement for today, Lysa TerKeurst, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu