június 12.
DÁVID ZSOLTÁRA
"Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.
Zsoltár 21,1
Mi a fõfoglalkozásunk? Dávidnak itt az éneklõmesterség volt,
és csak azután következett, hogy királya volt Izráelnek. A Prédikátor könyvében
Salamon magáról mondja, hogy a prédikátor, aki mellesleg király volt. Vajon így
van-e a mi életünkben is: Isten szolgája, és azután van egy
mellékfoglalkozásunk: orvos, ügyvéd, kõmûves, földmûves. Sokféle foglalkozás
lehet, de a fõfoglalkozás az, amit az Úrtól kaptunk. Az Úr most felteszi a
kérdést, hogy melyik a nagyobb, és melyik a fontosabb? A zsoltár így folytatja:
"Uram, a Te erõsségedben örül a király." Sok-sok évnek kell eltelnie egy ember
életében, amíg igazán erõtelenné lesz. Istennek össze kell törnie
elgondolásaimat, ügyességemet, képességemet ahhoz, hogy felajánlhassa az Õ
erejét. Szükséged van-e már az Õ segítségére, vagy még magad is elboldogulsz?
Dávid tudta, hogy egyetlen segítsége csak az Úr, és ennek örvendez felettébb.
"Szívének kívánságát megadtad néki; és ajkainak kérését nem tagadtad meg." Vajon
szíved kívánsága egy az ajkad kérésével? Sokszor azt imádkozzuk, amit imádkozni
kell. Szépeket tudunk kérni, de az Úr látja, hogy mi van a szívünkben. Dávid
király életet kért az Úrtól. Talán sokszor volt már neked is drága ez a szó:
"élet". Talán házasságkötéskor, vagy amikor megismerted az elsõ szerelmet. De
minden, amit ez az élet ad, rövid ideig tart. Az élet nem az, amit mi annak
gondolunk. Jézus mondja: "Én vagyok... az élet!" (Jn 14,6). Testi életünk
egyetlen értelme, hogy isteni életet hordozhassunk magunkban. Jézus jelenlétével
jár a szent, tiszta, csodálatos öröm. Naponta találkozhatsz
Vele.
Kapcsolódó bejegyzések:
Az odaszánt értelem.
Az odaszánt szív.
Az odaszánt fül.
Diotrefesz.