„A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot.”

Jn 16,33b (KNB)

Házasságunk elején a „Velcro-fiú” nevet adtam a férjemnek Barrynek. Azzal érdemelte ki, hogy bármerre fordultam, mindenütt ott volt. Tapadt, mint a tépőzár. Eleinte úgy éreztem, megfulladok az oxigénhiánytól.

Ha kiszaladtam a boltba, két perc múlva már szólt a telefonom: „Hol vagy, édesem?”

„A boltban. Mondtam, mielőtt elindultam.”

Volt olyan, hogy még a gabonapelyhek polcáig sem értem, már csengett a mobilom: „Hiányzol. Sok van még?”

Tudom, most néhányan azt gondoljátok, milyen szerencsés nő vagyok. De míg szerintem is nagyon jó dolog, ha valaki élvezi a társaságunkat, ebben is a bölcs mondást tartom igaznak: „A kevesebb több.” Vagy konkrétabban: „ a távollét erősíti a vágyakozást” – nos, nekem nem volt alkalmam ezt megtapasztalni.

Az évek során aztán megtanultam valamit: Barry extrovertált, én meg introvertált vagyok. Őt feltölti energiával, ha együtt van másokkal, nekem magányra van szükségem, hogy feldolgozzam az élményeimet. Most már viccelődünk rajta, de annak idején borzasztóan vágytam rá, hogy legyen magánszférám. Isten dolgozott rajtam, s a házasság nagyon jó lehetőség volt arra, hogy felszínre kerüljön lelkemben a probléma gyökere.

Tanítványaival való utolsó fontos beszélgetése közben mondta Jézus ezeket a szavakat (kicsit átfogalmazva): „A világban lesznek gondjaitok, bajaitok, problémáitok, de bízzatok, én legyőztem a világot” (Jn 16,33b).

Sokan megnyugtatónak élik meg ezt a mondatot, de engem nyugtalanított, mikor először hallottam. Mi van akkor, ha a gond, a baj, a probléma belül van, bennem?

Ismerős érzés? Szoktál arra gondolni, hogy ha mások mindent tudnának rólad, csalódnának benned?

Ám itt jön a bökkenő. Ha akkor megkérdezted volna tőlem: „Nos hát mi az a nagy titok, amit rejtegetsz mindenki elől, Sheila?” – nem tudtam volna válaszolni.

Valami nem jól működött a házasságunkban az első időkben, de nem tudtam rájönni, hogy micsoda.

Ettől olyan alattomos a szégyenérzet. A bűntudat megmondja, mi rosszat követtél el, de a szégyenérzet azt mondja, te vagy a rossz, te vagy a hibás. A szégyenérzet illegális betolakodóként nem volt hajlandó elhagyni a szívemet.

Hogyan tud beférkőzni a lelkünkbe ez a hívatlan vendég? Gyakran (mint az én esetemben) valami erőszak ér, ami után más szemmel nézünk önmagukra. Mások úgy látják, minden sima és nyugodt, mint a hegyi tó felszíne szélcsendben. Csak te tudsz a viharról, ami benned dúl, és mindegyre hozzácsapja a szívedet félreismert önmagad sziklájához.

Krisztus ígérete, amit élete legszörnyűbb napján mondott a tanítványainak, erre is vonatkozik? Igen, igen, százszor is igen!

Krisztus, Isten ártatlan Báránya, szégyenné lett, hogy legyen egy hely, ahol mi, akiket nyomaszt a szégyen, letehessük azt. Nem a házasságunk az a hely.

Közös életünk első éveiben hagytam, hogy a szégyen beférkőzzék a kapcsolatunkba, és szakadékot ásson Barry és közém. Elhúzódtam tőle, és ő nem értette, miben hibázott. Az igazság az, hogy semmiben. Én voltam a hibás, aki a szégyen régi sziréndalára figyeltem.

A szégyen rejtőzködésre késztet, Krisztus viszont arra szólít, hogy világosságban járjunk együtt. János így ír az első levelében: „Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1Jn 1,7-9).

Bűn tehát a szégyenérzet? Nem. De ha nem vagyok hajlandó elismerni a jelenlétét, és hagyom, hogy tönkretegye a házasságomat, az már bűn.

Amikor a szégyenkezés felüti ronda fejét, fogjuk, és vigyük Krisztus világosságába. Vessünk papírra minden rossz érzést önmagunkkal kapcsolatban, minden ítélkező szót, amivel magunkat illetjük lelkünk mélyén, és figyeljünk Jézusra, aki azt mondja: „én legyőztem” ezeket!

Istenem, Atyám, Te elküldted Fiadat, hogy elvegye tőlem a szégyent. El akarom fogadni a felajánlott szeretetet és szabadságot, és leteszem ezt a kuszaságot, ami saját képem volt eddig önmagamról. Jézus nevében, Ámen.

Forrás: Sheila Walsh: What if the Trouble is in Me fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu