Deme Mónika
Fohászkodjunk!
A napjaimban nagyon sokszor hallom, jaj, Istenem, ha baj van, akkor van Isten. Ami furcsa számomra csak akkor van keresve Isten szeretette. Nekem sokszor eszembe jut az is, hogy az emberek pont az örömüket hagyják ki, ami szintén Isten által van! Mivel tudjuk, hogy nélküle nem lenne semmi. Na, de tudjuk azt is, hogy, ha rossz dolog történik velünk az nem Isten akarata, hanem sátán (az maga az ördög)!
Most jön egy pár kérdés: miért felejtsük el Istenünket, akkor, amikor minden rendben van körülöttünk? Talán akkor azt gondoljuk, hogy ő nem létezik akkor? Mindez olyan számomra, mintha Ő is elfelejtene minket szeretni. Ahogy mi is elfelejtünk Neki hálát adni pedig ez pénzbe sem kerül!
Nem egyszer és kétszer hallottam már azt is, hogy nem járok templomba! Én meg úgy gondolom, hogy nem fontos ahhoz templomba járni, hogy imádkozunk!
Szerintem fontos az, hogy őszintén és tiszta szívből jöjjön az imádság és akár otthon vagyunk vagy máshol mindenütt akkor is imádkozhatunk, ha úgy érezzük, hogy szükségünk van rá, de azt sem felejtjük el, hogy ne csak kérjük, hogy segítsen, ha nem adjunk is hálát akármi jó történik velünk!
Amit még nagyon sokszor hallottam már az életembe, hogy nagyon sok ember a betanult imádságot mondja mindig. Nekem erről a véleményem az, hogy mindig körülményekhez képest kell, imádkozunk, de az tiszta szívből jöjjön, akár segítséget vagy köszönetet, hálát mondunk!
Nem csak a betanult, imákkal kell Istenhez fohászkodni, hanem elbeszélgetni, megköszönni jóságát és kérni segítségét a saját szavainkkal!
Dátum: 2012-06-05
Kommentáld!