Megvallom, sohasem mertem volna a lelkészséget vállalni, és hosszú évtizedeken át végezni, ha nem ilyenek volnának az Isten élvonalbeli szolgái, akár az Ó, akár az Újtestamentumban.

Olykor éppen az ejt bámulatba, hogy Isten nem angyalokkal, hanem ilyen Illés-félékkel viszi végbe a maga üdvtervét. 

“Amikor Aháb elmondta Jezabelnek mindazt, amit Illés tett, és hogy a prófétákat megölte karddal, Jezabel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel:

»Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt!«

Illés megijedt, elindult és elment, hogy mentse az életét, és elérkezett a júdai Beérsebába. Legényét ott hagyta, ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaérve egy rekettyebokorhoz, leült alá, meghalni kívánt, és ezt mondta:

»Elég most már, Uram! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél!« Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt.

De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki:

»Kelj föl, egyél!« Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél forró kövön sült lángos és egy korsó víz van. Evett és ivott, majd újra lefeküdt.

Az Úr angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta:

»Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted!« Ő fölkelt, evett és ivott, és annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig.” (1Kir 19,1-8) 

Ebben a nagyon régi, különös történetben valaki meg akar halni, és akkor megszólal egy hang: kelj fel! Ott ahol ez vagy ehhez hasonló történik, mindig felragyog valami a húsvéti fényből; mint amikor a nap nem kelt még fel egészen, de előreküldi sugarait. 

Valahogy így volt halott Izrael is Egyiptomban, és egyszer Izrael is meghallhatta: kelj fel és felkelt. 

Így volt halott Jákob is, amikor apját, bátyját becsapta, ám neki is meg kellett hallania azt a megelevenítő hangot Jabbók révénél, a nagy birkózáskor. 

Így volt egykor halott Ábrahám is, amikor elbizonytalanodott hitében; vagy József a kút mélyén, ahová testvérei dobták; vagy Mózes, amikor agyonütött egy egyiptomit Dávid, amikor elcsábította hadvezére feleségét, azt pedig megölette, hogy az asszony az övé legyen. Mindet új életre keltette fel a HANG. 

Az Újszövetségben nem ezt hallja-e meg Jairus lánykája; vagy Lévi, aki Mátéként kel fel; majd később Péter, aki szinte belehal a jézustagadásba és sorolhatnám a tékozló fiú történetéig, aki ugyancsak felkelt és hazament, mert valahol a lelke mélyén hallotta a hangot: Kelj fel! Tulajdonképpen mindenütt a húsvét fénye ragyog fel. 

Ebből a sorozatból ma Illést emelem ki, azt a nem mindennapi prófétát, aki e történetig minden, csak nem álomszuszék, hanem Aháb király és felesége dühös ellenfele, papjai megsemmisítője, ma így mondanánk: szinte saját kezűleg likvidálja őket. S egyszerre csak azt olvassuk felőle, hogy amikor Jezabel királyné halállal fenyegeti, megijed így van a Bibliában és fut, hogy mentse az életét. Szinte meghökkenve kérdezi az ember: ez volna Izrael legnagyobb prófétáinak egyike? Ez volna a minta-hívő? 

Megvallom, sohasem mertem volna a lelkészséget vállalni, és hosszú évtizedeken át végezni, ha nem ilyenek volnának az Isten élvonalbeli szolgái, akár az Ó, akár az Újtestamentumban. Olykor éppen az ejt bámulatba, hogy Isten nem angyalokkal, hanem ilyen Illés-félékkel viszi végbe a maga üdvtervét. Mert akárhogy is szépítenénk, ez az Illés bizony lelkileg összeroppant. Ma így fogalmazna egy pszichiáter: súlyos depresszióba esett. 

Miből lehet erre következtetni? 

1. A mániás kezdetből: a fejetlen futásból. 

2. A depresszió egyik jele az izolálódás. Csak el az emberektől! Az embernélküliség olyasmi a lélek számára, mint az “alultápláltság” a test számára. Lelkileg is éhen lehet halni! 

3. A szorongásos félelem, Jezábeltől és mindentől; emlékeitől a lelke is véres még. 

4. Tulajdonképpen erőt vesz rajta a halálvágy, s minden jel arra mutat, hogy valóban meg is akar halni. Elhagyatott pusztába futni, víz és élelem nélkül, majd lefeküdni egy rekettyebokor alá, bizony arra mutat, hogy meg akar halni. Még szavakba is foglalja: ELÉG MOST MÁR, URAM! Vedd el életemet… 

Miért írok ma erről? Azért, mert a hívő embernek nem csak vakbélgyulladása lehet, hanem depressziója is. Tulajdonképpen vigasztalásul és bátorításul vettem, sőt hiszem: kaptam ezt az Igét. Íme Illés akit népe egyik legnagyobb prófétájának tartott ilyen állapotba kerül. 

Nyilván bárkiben felmerülhet a kérdés: az ilyen hívő emberrel mit lehet tenni ilyenkor? 

A) Ne vádoljuk, s ne mondjuk: hívő ember hogyan kerülhet ilyen állapotba?! Olyanok lennénk, mint Jób vádolói. Nem azért lett depressziós, mert bajba került a hite, hanem azért került bajba a hite, mert beteg: lelki beteg. Süket minden vigasztaló szóra - sőt inkább irritálja a szó, mint erősíti. Ilyenkor sok beszéddel ostromolni olyan volna, mintha ahhoz suttognánk, aki víz alá merült, vagy mély, szinte öntudatlan álomba zuhant. Ilyenkor a lélek teljesen kikapcsol. 

De nézzük: mit tesz érte az Isten? Isten az angyalát küldi hozzá. (Ne valami szárnyas puttóra, vagy képeken látott csodalényekre gondoljunk!) Angyal lehet egy földi ember is, akit Isten indít mint erre az esetre kiválasztott szolgáját, hogy azt tegye, amit tennie kell. Ábrahámnak is három férfiú jelenik meg, s Lótnak is Sodomában; Jákób küzdelmében is Valakiről beszél az Ige. Istennek nagyon sokféle angyala lehet, még hozzánk hasonló embert is megbízhat küldetéssel, hiszen angelos azt jelenti: küldött. 

Mi történik? 

B) Egy finom érintés, “kezelés”!!! 

C) Három rövid szó, szuggesztív parancs: Kelj föl, egyél! 

Lehet, hogy neked is ezt az üzenetet kell most meghallanod: Kelj föl, egyél. 

Azt hiszem, nem kell ezt az egyszerű mondatot magyaráznom. Kedvetlen vagy? - életunt? mélységesen levert és szomorú valamiért? - vagy egyszerűen belefáradtál az életbe? 

Nos: KELJ FÖL, EGYÉL! 

Isten küldötte nem tart Illésnek hosszú beszédet, valamiféle “lelki fröccsöt”. Csak három szót mond neki, de a lángost és a korsót is odateszi mellé! 

Hogy milyen mélységek húzzák le még az Isten emberét is, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy Illés megette a lángost, megitta a vizet aztán visszafekszik. (Milyen jellemző ez ránk!) “…újra lefeküdt”… 

Lehet hogy evett és ivott valaki az úrasztalánál, aztán újra visszasüppedt ugyanabba az állapotba. Azt olvassuk, az Úr angyala másodszor is visszatért Illéshez, újra megérinti és újra elmondja: “Kelj föl, egyél! Mert erőd felett való út áll előtted.” 

És Illésnek végre megnyílik a füle, felkel és eszik, majd negyven nap és negyven éjjel menetel a Hóreb hegyéig. (Negyven a héber nyelvben a „nagyon sok”, mint a magyarban a száz.) 

A szent hegy: a célhoz érés. És az újrakezdés. 

Célhoz érni és újra kezdeni! És legyőztük a depressziót.