A lelkész kertje hűvös sarkába húzódva olvasgatott, amikor 

hirtelen ott állt előtte Laci, fia gyermekkori barátja, azóta 

kétgyerekes mérnök.      

- Áldás, békesség! Bocsánat, ha zavarom, nyitva volt a kapu. 

Ide mindig bejövök, mint régen.

- Ennek örülök Laci, mindjárt jön a fiam.

A látogató lezökkent a másik kerti székre és olyan mélyet sóhajtott,

 hogy az idős lelkész akaratlanul megkérdezte:

- Sokat dolgozol? Fáradt vagy?

- Fáradt – némi hallgatás után hozzátette – legbelül.

Néhány rövid mondat után rátért, mi nyomja a szívét, legbelül. Névnapjára a felesége kezébe adott valami szépen csomagolt

bigyulát, és azt mondta: Isten éltessen, 

kezet rázott vele, mint a főnöke az irodában. Kibotorkált a kertbe, 

a kutya a nyakába ugrott, és végig nyalta a képét.

- Legalább megcsókolt valaki. – Kínosan felnevetett, de megpárásodott a szeme.

- Sokat vagy távol? Ez a baj?

Laci felemelt a földről egy fehéren erezett kavicsot s tenyerén a lelkész elé tartotta:

- Ilyen hideg az asszony, mint ez a kő. - Ujjai görcsösen szorították a tenyeréhez, úgy folytatta – ezért utazom annyit, nem kedvtelésből. Azzal aki mellettem ül a gépen, bárki legyen az, mindig tudok beszélgetni. Másokkal is.

A feleségemmel soha. Ha messziről érkezem és hozok neki valamit, hűvösen biccent, jólnevelten megköszöni. Olykor meg sem nézi. Enni ad, valamit mond a gyerekekről, aztán visszanéz szobája ajtajából, ezt mondja: Szia -, és reggelig nem látom.

- Mikor némultatok el így?

- Sosem volt bőbeszédű, de most messzebb él tőlem, mint a Szíriusz.

Az idős lelkész akaratlanul is a férfi kezét figyelte, ahogy ujjai között forgatta a kavicsot.

- Átvennéd a másik kezedbe?

- Bocsásson meg, ha ideges vagyok, mindig babrálok valamivel. – El akarta dobni a kavicsot.

- Várj, vedd a másik kezedbe!

A férfi zavartan engedelmeskedett.

- Ugye most melegebb, mint amikor felvetted?

- Melegebb a tenyeremtől.

- Attól. Próbáld meg fiam ezt a feleségeddel is, hátha felmelegszik. Ismered Assisi Ferenc imáját?

- Ismerem. „Add, hogy ne engem szeressenek, hanem én szeressek, mert akkor kap az ember, ha ad.”

Laci lassan felállt. Pár percig még nézte a tenyerében a kavicsot.

- Most megyek.

- Nem várod meg a fiamat?

- Most nem. Inkább hazamegyek.

- Melegíteni?

- Melegíteni.

Gyökössy Endre (1913-1997)