Ó igen, hallottam Jézusról. Jó ember volt és nagy tanító! - halljuk gyakran az elismerő szavakat. De legtöbben itt meg is állnak. Nemrég jártam az ún. ezotérikus könyvesboltban. Megdöbbentem milyen sok könyv foglalkozik Jézus Krisztus személyével. De csak avval! A legfontosabb tényt – Jézus küldetését, Megváltói mivoltát – ügyesen kikerülik. Tudni Jézusról, vagy Vele járni, hallani róla, vagy ismerni Őt? Ez életünk legfontosabb kérdése! 

Jézus hat még olyanokra is, akik nem hisznek Istenben. Egy olyan világban, ahol 50-100 év alatt annyi kerítést ledöntöttek, és annyi jelzőoszlopot kitiportak, nincsenek oszlopok, jelzőoszlopok; nyilván, hogy az új generáció szinte belső kényszerűségből keres a kitépett póznák és jelző, célba mutató, útmutató oszlopok helyett valakit. És igen sokan rátalálnak Jézusra. De mint szupersztárra, mint egy nagy valakire, aki nagyon sok bölcs, okos dolgot mondott, Akinek vegyük csak meg a Bibliáját, nézzük meg… van ilyen, hogy hegyi beszéd - hát olvassuk csak el! 

Ismerek valakit, aki azért tanult meg görögül; hogy “tudományos alapon” olvashassa az evangéliumokat. Vannak, akik gyűjtik a nagyon szép mantrákat. Ezek buddhista bölcs mondások, és mellé írják a jézusi mondásokat, aztán kiírnak valamit Zarathusztrából, Schopenhauerből, vagy Kantból vagy Sartre- ból. Egyik lapon ez, a másik lapon az. Nem azt mondom, hogy szörnyű dolog lenne, hogy Jézus bekerül egy kockás füzetbe valahol néhány mondással. Jól teszi, ha valaki valami jó dolgot talál az Ő beszédei között. 

Meglepő, hogy mennyi Jézus-hatás alatt élő neurológus, pszichiáter, pszichológus van, akik rendkívül komolyan tisztelik Jézust, Legtöbbjük nem isten-hívő, egy részük még templom környékén se járt, Jézusra azonban azt mondja: ez igen! Ez Valaki! 

Igen sok emberre úgy hatott Jézus személye, tanítása, evangéliuma, hogy közelebb került azokhoz, akik össze-összejönnek az Ő nevében. Bekerült egy bázis-közösségbe vagy egy gyülekezetbe, elkezdett járogatni az egyházba, és Jézus személye hat rá. 

Sőt, így merem mondani, hogy bizonyos fokig megtértek Jézus személyére. De - most finoman szeretnék fogalmazni - olyan megtérésen estek át, amely lényegében életváltozással nem jár. Megtértek változás nélkül. Megtértek Jézushoz, ülnek egy közösségben, templomban, misén, egy-egy istentiszteleten éveken keresztül (az ökumenének a szimbóluma a hajó) - egy hajóban. 

Egyszer, évekkel ezelőtt Esztergomba utaztam egy kirándulóhajón. A hajó aljában, ott legalul vagy tíz-húsz ember kártyázott, összehúzva két-három asztalt. A büfés odavitte a sört, a perecet, ezt-azt, ők meg végigkártyázták Esztergomig az utat. Mi elmentünk, nem tudom, hányan a Bazilikába, meg a múzeumba. Őket nem láttam Esztergomban sehol, de amikor a hajóra visszamentem, ugyanaz a társaság, ugyanúgy a hajó mélyében ült és kártyázott. Egészen Budapestig. Ettek-ittak, kártyáztak. Lent. Fönt pedig hat-nyolc fiatal napozott a fedélzeten. A szemükre falevelet tettek, és behunyt szemmel végignapozták az egész utat. 

Így élő példán tapasztaltam, az életben láttam, hogyan lehet együtt, egy hajóban többféleképpen utazni. Ezek sem az égből, sem a bárányfelhőkből, sem a napnak az igazi fényéből, se a tájból, se a kanyarulatokból, sem Esztergom patinájából nem láttak semmit, de útitársak voltak. 

Lehet így is együtt utazni éveken, évtizedeken át. Ugye, nem bántódik meg senki? Ha megbántódik, csak az az egy bántódjék meg, aki már régen így utazik velünk: igen tiszteli Jézust, jól érzi magát a hajón, de az élete egy mikro-millimétert sem változott, se az erkölcse, se a gondolkodása, se a családi élete, se a házassága. De utazik a hajón. Jól érzi magát itt. - Hihetetlen veszélyes út! 

Azt mondja Jézus; hogy zörgetni fognak és azt kiáltják: Uram, Uram! - És akkor Jézus így szól: Nem ismerlek titeket. - Azok csodálkoznak, hogy hogy nem és miért nem? Hát mi együtt utaztunk húsz-harminc évig a Te eklézsiádban, ott voltunk minden alkalommal - ott bizony. Rengeteg Jézus-hatás érte őket. Igazat adnak az öreg lelkésznek meg a fiatal káplánnak. Mindez igaz, jó, jól mondta, ő mondta… - és maradt minden a régiben. Jézus hatások…? 

Egyik szívinfarktus utáni füredi gyógykezelésem alatt - hárman voltunk egy szanatóriumi szobában. A kiváló szakemberek mindenkinek meghatározták volt egy kis kezelési cédula -, hogy ennyiszer ilyen fürdő, olyan kezelés, amolyan gyógyszer. 

Az egyik társunk különös kis emberke volt. A professzor egy hét múlva kérte tőle a cédulát, amit ha valahová mentünk, mindig lepecsételtek. Szobatársunk riadtan előhúzta az övét s kiderült, hogy sehová nem ment el. Csodálkoztam a professzor hallatlan mélylélektani szakismeretén; csöndesen odament a beteg fiókjához, kihúzta, s a hét összes gyógyszere ott volt bedobálva. Még aznap hazaküldte. 

Félve mondom: az SZTK szigorúbban veszi, hogy beveszem vagy nem veszem a gyógyszert, követem-e vagy sem az orvos tanácsát, mint Jézus Krisztus szent eklézsiája azt, hogy igazán meg akarok-e gyógyulni az életre, örök életre, vagy csak együtt utazgatunk? Ha csak lefekszem a többi közé, az SZTK elküld. De mi bojtárok kit küldhetnénk el? A Főpásztor viszont számon tartja az igazán utazókat és a csak együtt-utazókat, akiket Jézus-hatás ért, de marad minden a régiben. 

Más az, amikor csak Valaki számomra Jézus vagy már Ő a Krisztus, azaz a Messiás, magyarán: a Megváltó. Az én személyes Megváltóm. 

És most figyeljük Pál apostolt, aki ifjú “segédlelkészének”, Timóteusnak ír magánlevelet; figyeljük, hogyan beszél egy ember, akit nemcsak Jézus-hatások értek, hanem akit a megváltó Krisztus, a Messiás egész lényében megragadott: 

“Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt. Jóllehet, előbb Őt káromló, az övéit üldöző és erőszakos ember voltam, mégis irgalmat nyertem, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. De hűségesen kiáradt rám a mi Urunk kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött a világra, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus először énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik hinni fognak benne és így az örök életre jutnak. Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön örökké. Amen. ” (1Tim 1,12-17) 

Miről van itt szó? Egy megváltott ember nemcsak megváltott, hanem meg is változott. Ő nem a hajó mélyében van, nem a vitorlák alatt napozik, hanem töké­letesen átváltozott. 

Megváltozott az élete: önigazolásából, én mentegetéséből megváltotta őt a megváltó Krisztus. És mi jellemző a homo sapiensre? Az utazgatóra? A Jézust elismerőre? - Érje egyetlenegy kritika, abban a pillanatban védekezik és mentegetőzik és mondja az ellenérveket. Sőt támad, és már így folytatja: Te beszélsz? 

Nem! Pál nem igazolja magát, nem mentegeti magát, hanem mit mond magáról? Itt a homo christianus grandiózus nagysága, a nem Jézus Krisztust, hanem a Krisztus Jézust megismerő, általa megragadott valaki. Mit mond Pál magáról, ki volt ő? Káromló, üldöző, erőszakos, tudatlan, bűnös, sőt, azok közül is az első. Kinek írja? A lelki gyerekének. 

Egyszer valaki nagyon panaszkodott a fiára: Tiszteletes úr, beszéljen a fiam fejével, mert szoknya vadász, káromkodó, iszákos… - elmondott róla mindent. Aztán beszélgettünk, beszélgettünk, a végén hozzáteszi: Hát azért én is kikutyálkodtam magamat a mindenét, és elmondta mindazt, amit most a gyerekétől kér számon. Amikor mi beszélgettünk, ő már egészen más ember volt, nemcsak Jézust elismerő, ha­nem Krisztust követő ember. Azt tanácsoltam neki: - barátom, mondd el a fiadnak, te hogyan szabadultál meg. Ülj le egyszer vele, őszintén, becsületesen merj alászállni, hogy fiam, hát hová jársz? Én is jártam oda. Mit csinálsz? Én is csináltam, de… egyszer találkoztam Jézussal… azután fölismertem benne a Krisztust, és látod - megszabadultam. 

Tetszik tudni, mit mondott? - Hát csak nem fogok ilyenekről beszélni a fiam előtt! - Elhallgattam. Szóval el kellett volna mondania, hogy káromló, élvhajhász, erőszakos, tudatlan, bűnös, ahogy Pál ennek a fiatalembernek nemcsak elmondja, hanem leírja! 2000 év óta olvassuk. Itt nem egy Jézust követő valaki beszél, hanem egy, a Krisztus által új életre jutott ember. 

Mit ír még ez a Pál magáról a lelki gyermekének? Négy dolgot: Jézus megerősített, Ő irgalmában része­sített, Ő kiárasztotta rám a kegyelmét, szeretetét, Ő könyörült rajtam. 

Krisztus megváltja Pált - miből? Az öndicsőítésből. Úgy szeretjük, ha bennünket dicsérnek. Hát persze, jól esik, és van ennek egy lélektani rugója: sikerélmény nélkül nem lehet élni. Ez igaz, ez lélektani igazság. És nem azt mondom, hogy ne örüljünk a dicséretnek. De figyeljük meg, hogy Pál, aki nem egyszer leírja: hogyha dicsekszem, a Krisztusban dicsekszem; a tizenkettedik versben így kezdi: Hálát adok a Krisztus Jézusnak - tehát dicsőségmondással. Nem azzal: Én, Pál azt mondom neked Timóteus. Én vagyok a séf, én vagyok a góré, én vagyok a főnök, ezt és ezt csináld! - Hogy kezdi? “Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak…” a te Uradnak Timóteus, meg az enyémnek. Hogy fejezi be a levélnek ezt a kis szakaszát? 

“Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön örökké. Amen. ” 

Mi hogy csináltuk volna? Én pedig azt üzenem, hogy amit írtam, vedd komolyan… 

Akinek van füle a hallásra, az úgyis hallja, hogy miről volt szó: hogy más a Jézus-hatás - az bárkit érhet; és egészen más a Krisztus-hatás, és az nem is megy egyszerre… 

Most valaki megkérdezheti, hogyan lehet innen átjutni oda. Nagyon soká járt Simon Péter Jézussal. Ő Jézusban Jézust ismerte, az első halászattól egészen Filippiig, egészen addig; amikor már nagyon sokan megbotránkoztak Jézusban, éppen azért, mert Krisztusnak kezdték látni, mert megtudták, hogy Ő a Messiás. Sokan elmenekültek, otthagyták. Megkérdi a tanítványokat: Ti is el akartok hagyni? Utána: És ti kinek rnondotok engem? - Ennek, annak, amannak, mondják mindenféle hiedelem szerint. És akkor odaáll az eddig Jézust Jézusnak ismerő Simon Péter, megrendülve és a tanítványok nevében kimondja: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. 

Mit válaszol Jézus? - Ezt nem test és vér jelentette ki neked Simon Péter, hanem az én mennyei Atyám. Hogy tudtok a Jézus-hatásokból átkerülni a Krisztus-hatások csodálatos vonzó vonzásába, azt elmagyarázni nem tudom. Kérjétek az Isten Szentlelkét, mert aki kér, kap és aki zörget, annak megnyittatik, és aki Szentlelket kér, annak nem kígyót és követ ad. 

A Krisztus Jézus mondta ezt.